Kovács Nóra A Garda-tó lenyűgöző szépsége turisztikai vonatkozásban már korábban ismertté tette az olaszok kedvenc tavát, ám most felfedezhetjük, micsoda fantasztikus fehérborok készülnek a régióban.
A Casa Pomo D’Oro adott otthon annak a borkurzusnak, ahol Carlo Veronese a Lugana DOC konzorcium igazgatója és Herczeg Ágnes borszakértő vezetésével megismerhettük a térség kiváló borait.
Azonban ahhoz, hogy megértsük, hogyan készülhetnek ilyen zamatos fehérborok Luganóban, ismerjük meg egy kicsit jobban ezt a területet. Lugana a Garda-tó déli partjánál található, egy része Lombardiához, másik része pedig Venetohoz tartozik. A tó mai formája nagyjából 10 000 évvel ezelőtt érte el a ma is ismert alakját. Déli részén a végmoréna sáncok tartják ma is a tó vizét.
Ez a már ellaposodott, nagyon változatos talajszerkezettel bíró terület a Lugana DOC borainak az otthona. A tó hőkiegyenlítő szerepe, a lágy, állandóan mozgó szelek, és az ásványokban gazdag talaj tökéletes környezetet biztosítanak a Turbiana szőlőnek. A talaj alapvetően agyagban gazdag, a felsőbb részein ásványokban gazdag krétás-meszes-agyagos keverék van túlsúlyban, amely üde, ropogós textúrát és savakat biztosít.
A Lugana borok 1967-ben kaptak DOC státuszt, ezt azt jelenti, hogy a Lugana DOC borok oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) rendelkeznek, vagyis készítésük szigorúan szabályozott. 2017-ben ben 2113 ha szőlőterület tartozott hozzá, ezt hozzávetőlegesen 196 szőlőtermelő művelte, és 113 palackozóban készítettek bort belőle. A jelenlegi szabályozás 5 kategóriában engedi készíteni a borokat: Lugana, Lugana Superiore, Lugana Riserva, Lugana Vendemmia Tardiva, és Spumante.
Lugana: ez a borvidék motorja, hiszen közel 90%-át fedi le Lugana védett eredetű borainak. Halvány, szalmasárga szín, némi zöldes reflexekkel, bájos virágos aromák, egy kis mandulával, és ropogós citrusok, citromfű jellemzik ezeket a borokat. Az alap Lugana borok, elegáns, egyenes vezetésű borok, friss, kifinomult ízvilággal és struktúrával. Idővel a szín mélyebb sárgásra vált aranyló reflexekkel. Kiválóan passzol a régió ízeihez, így például rizottóhoz, halakkal, tenger gyümölcseivel, de aperitifként is remek választás.
Lugana Superiore: 1998 óta létezik ez a kategória, a szüret után legalább egy évig kötelező érlelni a bort, épp ezért egy sokkal összetettebb, komplexebb ízvilágot képvisel. Színe aranyba hajló, izgalmas gyógynövényes, érett almás, citrusos, narancsvirágos jegyekkel. Ha fahordóban is volt a bor, ezek kiegészülhetnek finom mogyorós, fűszeres jegyekkel is. Napjainkban a nagyobb hordók, visszafogottabb toastolás, és főként a használt hordók kapnak szerepet a borok készítésében. Utóízükben finom minerális sósság is megfigyelhető. Az alkoholtartalmuk 12% fölöttinek kell lennie. Struktúrájuk és eleganciájuk miatt a nagy borok között van a helyük.
Lugana Riserva: a Superior borokból alakult ki, legalább 24 hónapos érlelésen megy keresztül, ebből minimum 6 hónapot kell a palackban töltenie. Összetett, mély ízvilág, balzsamos, tűzköves jegyekkel, melegebb mineralitással, de alapvetően a Superiore borokhoz hasonló komplex eleganciával.
Lugana Vendemmia Tardiva (késői szüret): viszonylag új kategória, szinte még kísérleti státuszban van. Az alapkoncepció, hogy a szőlőt hagyják túlérni, a klasszikus szüretnél később, október végén, november elején szüretelnek. Ez a késői szüret sokkal gazdagabb, komplexebb, ugyanakkor lágyabb ízvilágot eredményez, ugyanakkor nincs mellette tapadós édesérzés, mivel a savak élénkek. A stílus alakításakor az elzászi és német késői szüretelésű borok voltak a jó követendő példák.
Lugana Spumante (pezsgő): Az első Lugana pezsgőt 1975-ben mutatták be, és bár nagyon kevés készül belőle, nagy becsben tartják a borvidéken. Tartályos és tradicionális, palackos erjesztésű pezsgőt is készítenek, mindkettő elfogadott a kategóriában. A tartályos pezsgők a könnyedebb, gyümölcsösebb, citrusos vonalat képviselik, míg a tradicionális, palackos erjesztésű pezsgők sokkal komplexebbek, elegánsabbak és kifinomultabban, méltóságteljes, üde buborékokkal.
Mit érdemes tudni a Turbiana szőlőről?
Fehér, helyi olasz szőlőfajta. A Turbianát 2005-ig Trebbiano di Lugana-nak is hívták (ami nem azonos a Trebbiano di Soave-vel). Közepes méretű, tömöttebb fürtű, nyújtott piramis alakú szőlő. Bora vibrálóan üde, neutrális-virágos-gyümölcsös jelleggel bír.
A borokat a Casa Pomo D’Oro ínyenc fogásaival is összekóstolhattuk, külön élményt jelentett az így kialakuló ízhatások. Várhatóan a Casa Pomo D’Oro-ban is megízlelhetjük majd a Lugana-i borokat, érdemes benézni hozzájuk egy-egy pohár finom olasz borért.
