Kovács Nóra A harmincas évek derekán dübörgött a magyar filmgyártás. Bár kevés kópia maradt fenn, szinte mindegyiket láttam. Sok köztük a vidék főúri életébe is betekintést engedett. Ilyenkor úgy éreztem, megelevenedik a múlt és néhány óráig én is ennek a letűnt kornak a részese lehetek.
Egy kicsit ehhez hasonló érzés fogott el akkor, amikor a Hercegasszony Birtokra érkeztünk. Hiába a GPS, a térkép, mindaddig, amíg rá nem fordulunk a bekötőútra, nem látjuk a birtokot határoló kerítés sort. A szíves fogadtatást tábla jelzi, “Már vártunk!”. Érzem, jó helyen járunk. Megérkeztünk, szinte a semmi közepébe. Mezőtúr mellett, a várostól 7 kilométerre fekszik a birtok, amit 3 éve adtak át a vendégeknek. Addig, előző tulajdonosuk birtokában, mint családi otthon funkcionált, és csak a szerencse folytán került mostani gazdájához, aki meglátta a fantáziát benne, és számos fejlesztés és további építkezések után a kastélyt eredeti állapotában újította fel és alakította át szállodává.
Az üzemeltetés elsődleges célja egy olyan élménybirtok kialakítása volt, amely egyszerre hozza el számunkra ennek a régmúlt kornak a báját és eleganciáját, ugyanakkor nem szűkölködik a kényelemmel és a finomra hangolt luxussal. Nem szenvedünk hiányt semmiben, akár a főszárnyban, akár az istálló épületből kialakított apartmanok egyikében szálljunk is meg. A figyelmes vendéglátás élményét tapasztalhatjuk meg, mely nem túlzó és nem tolakodó, és azt az érzetet kelti, mintha a kastély urához érkeztünk volna baráti látogatásra.
A szálloda, amely összesen 17 szobával rendelkezik, gyakran telt házzal üzemel, mégsem érezzük úgy, hogy túlzsúfolt lenne. Számtalan olyan helyszín áll rendelkezésünkre, ahová nyugodtan elvonulhatunk, ahol nem zavar minket a gyerekzsivaj, vagy ahol magunk lehetünk egy jó könyv társaságában. A Hercegasszony éppen úgy kedvence lesz a gyermekekkel érkezőknek, mint a romantikára vágyó pároknak, hiszen mindenki megtalálja azt a szegletet, ami neki a legkedvesebb.
Egy nyugodt, kora nyári vasárnap érkeztünk, és a hét elejét töltöttük a Hercegasszony Birtokon, így abban a szerencsében volt részünk, hogy csupán néhány vendéggel kellett osztoznunk a Körös-Túrtői folyóparton, a hozzá kapcsolt mólón vagy a napozó teraszon. Ha kedvem tartotta, akkor elnyújtózhattam a füves parton és egymagam élvezhettem a folyószakasz megunhatatlan látványát.
Nagyokat sétálhattam az épület körül elnyúló, rózsákkal és fűszernövényekkel gazdagon beültetett parkban, olvashattam a hatalmasra nőtt fák közé kifeszített függőágyak egyikében, és épp így, zavartalanul élvezhettem az apartmanunk teraszáról elénk táruló látványt. Előttem a kastély bájos épülete, jobbra a nádas a csendesen fordozódó folyóval, míg a másik irányban a pusztába nyíló hatalmas kovácsoltvas kapuk látványa, amely szinte csalogat ki, a szabadba, akár egy lovastúrára.
Csak egy kicsit kell elmerengnem, és szinte látom magam előtt a kastély egykori úrnőjét, Lelbach Irént, aki éppen előkelő baráti társaságával, kart karba öltve sétál a közeli salakos teniszpályára egy rövid meccsre. Majd estebédhez öltözve előkerülnek a századforduló pazar szecessziós ruhakölteményei, háttérben húzza a cigány a szívfacsaró nótát, és az asztalon a birtok terményei, a nemrég lőtt fácánból, nyúlból készített pazar lakoma, mely a tökéletes falatozás élményét adja a látogatóba érkező főúri méltóságoknak.
Mondom, csak egy kicsit élünk másként, máskor. Mi sem szenvedünk hiányt sem kényelemben, sem kiszolgálásban, hiszen itt a wellness, a folyó strandja, amelyek nyáron remek lehetőséget adnak a fürdőzésre, a Túrtői holtágon csónakázásra, evezésre van lehetőség, hogy kellemesen elfáradva, a lemenő nap fényében fürödve akár a teraszon fogyasszuk el az Iréne Bisztro remek fogásait. Az asztalra kerülnek a birtok ökológiailag ellenerzőtt gazdaságából származó zöldségekból, gyümölcsökből készített ételek, melyekre méltán lehetnek büszkék, hiszen a Gault Millau és a hazai, Dining Guide értékelésében évek óta előkelő helyet foglal el a konyha.
Az Iréne Bisztro filozófiájában is kicsit más, mint a klasszikus szállodai éttermeké. A konyha teljes mértékben a birtok nyújtotta szezonális kínálatra épít, azt esszük, ami éppen megtermett. A vacsora menürendszerben kínálja a séf kreációit, melyek éppen annyira különlegesek, amennyire egy elegáns, ugyanakkor barátságos helytől elvárjuk. A háromfogásos menü pont annyira telít el, hogy boldog elégedettséggel konstatálhatjuk, ízes és egyedi fogásokkal lettük elkényeztetve ezen az estén is.
Az ebédnél kínált a la carte étlap sem túlgondolt, ám fogásaiban épp úgy megtalálja a számítását az, aki a hazai ízeket keresi, mint az, aki a specialitásokra feni a fogát. Nem csak szállóvendégeket fogadnak, ám érdemes előre jelezni, ha többedmagunkkal érkezünk. No nem azért, mert üres lenne a kamra, sokkal inkább azért, hogy az étel frissen és a legnagyobb odafigyelés mellett készülhessen el nekünk, személyre szabottan.
Sokszor keresek olyan szállást, ami rendelkezik azzal a kis plusszal, ami miatt a szívembe zárhatom. Sokszor ez egy újító gondolat, egy szép helyszín, egy semmihez sem fogható kilátás lesz. Máskor a személyzet az, aki levesz a lábamról. A Hercegasszony Birtok a bájával, a természet közelségével és azzal a különleges atmoszférájával fogott meg, amelyben egyszerre van jelen a múlt és a 21 század.
Szinte el sem tudtam volna képzelni, milyen egy századfordulós kastély modern bútorokkal, vagy milyen a hozzátartozó apartman skandináv stílusban berendezve. És ha mindez nem lenne elegendő, itt vagyok a semmi közepén, ahol a chillelés valódi alakot ölt. Zsongó bogarak, csivitelő madarak, lassan vonuló felhők, susogó nádszálak formájába. Az idő lassabban múlik, a felhők lassabban gomolyognak, és a folyó estig hívogat egy kellemes csobbanásra. Pont olyan, mint amikor azt érzed, megérkeztél. Kell ennél több?
