Kovács Nóra Ágiiiii kicsi világáról először akkor írtam, amikor olyan vállalkozókat mutattunk be a 365letszikra oldalán, akik eltérnek a megszokottól. Vagy azért, mert nem az ismert keretek között dolgozik, vagy olyan stratégiát folytatna, amire nem nagyon volt példa a hazai piacon. Az Ágiiiii kicsi világa egy olyan cukrászda, amelynek nincs üzlete: gyakorlatilag az online médiának köszönheti vevőkörét, a közösségi oldalak segítségével népszerűsíti termékeit, onnan származnak a vevői, és a megrendelt édességeket is csupán azokon a felületeken keresztül ismerhetjük meg. Ennek a nagyon bizalmi vállalkozásnak Gruber Ági a tulajdonosa, aki pár hét múlva kisbabának ad életet, így kíváncsi voltam, hogyan látja a cukrászda jövőjét?
Legutóbb akkor beszélgettünk, amikor egy éves születésnapját ünnepelte az Ágiiiii kicsi világa. Mi változott azóta? Nagyon sok minden változott: az elmúlt 2 évben rengeteg munkám volt, a tavalyi és az az előtti nyarat gyakorlatilag végig esküvőztem, és mellette szerencsére folyamatosan jöttek a szülinapi megrendelések is.
Mennyire érezted azt, hogy a határaidat feszegeted mind kapacitás, mind kreativitás terén? Maximálisan úgy érzem, hogy túlfeszítettem mindent. Tavaly volt olyan hétvégém, amin öt esküvőm volt, egy pénteken, és négy szombaton. Ezek nagyon megterhelőek voltak, mert nyilván mindig a maximumot szeretném kihozni magamból, de be kell látnom, hogy ez már tényleg a legtöbb, amit el tudok vállalni, egyrészt a saját magam, illetve a műhely kapacitása miatt.
Hogy látod, még mindig annyira fókuszban vannak a torták, a sütemények, mint korábban, vagy fényüket vesztették ezek az édességek. Azt látom, hogy egyre több az igény a tortákra, süteményekre. Az emberek szeretik meglepni a szeretteiket édességekkel, már nem csak szüli- és névnapokon, hanem Anyák napjára, Valentin napra, sőt Halloweenre is egyre többen rendelnek süteményeket.
Honnan gyűjtesz inspirációt? Általában a megrendelők inspirálnak: van, hogy nem a saját munkáimat küldik el inspirációnak, hanem másokét. Itt mindig fontos mérlegelnem, hogy meg tudom-e valósítani az adott munkát, hiszen ahány cukrász annyiféle technika, annyiféle módszer, és ez is egyfajta önismeret, hogy fel kell tudni mérni, hogy mi az, amit meg tudok valósítani, és mi az, amit nem. Ebben sokat fejlődtem az elmúlt években, most már inkább mondok nemet egy tortára, minthogy olyan eredményt produkáljak, amivel sem én, sem a megrendelő nem lenne elégedett. És én nagyon nehezen mondok nemet, de rájöttem, hogy néha muszáj.
Mennyire trendi a magyar cukrász piac? Követjük a nemzetközi trendeket? Azt látom, hogy a cukrászdák nem annyira, ők inkább a hagyományos curkásztermékekre rendezkedtek be, és ezen nem is nagyon akarnak változtatni. Nekik ez bejött, van rá kereslet, szerintem nem annyira motiváltak egy nagyobb váltásra. Viszont a kisvállalkozók nagyon követik a trendeket. Néha elképedve látom, hogy néhány kollegina milyen színvonalas, nemzetközi trendeknek tökéletesen megfelelő tortákat készít. Szerintem ebben a vállalkozók nagyon erősek Magyarországon.
Mennyire változott a stílusod az évek alatt? Pont most néztem vissza évekkel ezelőtti munkáimat, és azt látom, hogy alapvetően a stílusom nem változott, csak a technikám javult, szerencsére elég sokat. A stílusomat szeretném annyira megőrizni, amennyire csak lehet. Nemrég kaptam egy visszajelzést egy óvó néni követőmtől, hogy az egyik kis szülinapos vitt be egy tortát az oviba, és amikor kivették a tortát a dobozból, egyből tudta, hogy én készítettem. És szerintem jó dolog. Az állandóság mellett azért igyekszem behozni újabb és újabb díszítésű tortákat, de arra mindig figyelek, hogy az alapstílus felismerhető legyen.
Nem fordult meg a fejedben időközben, hogy bővíteni kellene a cukrászatot? Ha nem jött volna most a baba, akkor valószínűleg erre a szezonra már kerestem volna valakit magam mellé, tanulva a tavalyi évből. Cukrászdán egyelőre nem gondolkodom, mert a műhelyjelleg nagyon bejött: mindenből csak annyit készítek, amennyit elvisznek, nincs feleslegem. Egy cukrászda kialakításához hatalmas tőkére lenne szükségem, ami egyelőre nincs meg. De ha visszatérek a baba után, lehet, egy új szakmai kihívásra vágyom, ami akár egy cukrászda is lehet.
Ma azt olvastam a profilodon, hogy már csak egy hét, és bezár a cukrászda. Felmerül a kérdés, mi lesz a vállalkozásoddal? Igen, bezárok, bizonytalan időre. Szerencsére nem azért mert nincs munkám, vagy, mert rosszul menne az üzlet, hanem mert hamarosan érkezik a kisbabánk. Nagyon nehéz döntés volt, de bízom benne, hogy ha majd visszatérek, ugyaninnen tudom folytatni. Sajnos nem tudok egyszerre két dologra figyelni: vagy a baba, vagy a munka. Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy egy kis időre bezárok, és majd ha kialakul az új életünk, ha már látni fogom, milyen lesz a baba, mennyire tudom pár órára rábízni a nagyszülőkre, akkor majd lehet, visszatérek. De most első a baba. Nem szeretném néhány év múlva azt érezni, hogy lemaradtam a gyerek első hónapjairól, éveiről, mert a munkám fontosabb volt, mi ő. Persze, hiszek a szoktatás erejében is, szóval kicsi korától úgy tervezzük, hogy „sokat” lesz a nagyszülőkkel, nagynénikkel-nagybácsikkal, de persze ember tervez… Szóval majd meglátjuk mi lesz.
Mennyire érzed kockázatosnak egy ennyire felgyorsult, és gyorsan változó világban kilépni a látómezőből, és beláthatatlan időre inkognitóba vonulni? Egyrészről nagyon rizikósnak tartom, másrészről viszont úgy érzem, hogy nincs más választásom. Mivel kicsit kontroll és irányításmániás vagyok, ezért azt nem szerettem volna, hogy a műhely nélkülem menjen tovább, de nem fogok teljesen eltűnni: az Instagram oldalamon igyekszem aktív maradni. Nyilván a téma kicsit változik, most nem a torták, hanem a baba lesz előtérben. De azért a gasztro témában sem fogok teljesen eltűnni.
Ha tudnál tervezni, milyen kép él magadról a közeljövő vonatkozásában? Akkor úgy tervezném, hogy jövő májustól újra vállalnék már esküvőket, természetesen csak mértékkel, bababarát módon. Ameddig én dolgozom, addig a baba a nagyszüleivel vagy a nagynénikkel lenne. Szerintem ez egy nagyon jó megoldás lenne mindenkinek, mert nekem is a legszebb gyerekkori emlékeim a nagyszüleimmel vannak. Szóval szeretnék kialakítani egy olyan időbeosztást, ami a babának és munkámnak is a legjobb. Bízom benne, hogy ez sikerülni fog, hiszen ilyen szempontból ideális a munkám: nincs kötött munkaidőm, és magammal tudom vinni a picit.
