Kovács Nóra Imádom felfedezni az országot. Ráébredni arra, hogy sokkal több látnivalót tartogat, mint azt a kanapéból nézve gondoljuk. Persze ehhez az kell, hogy felvegyük a bakancsot, és útnak induljunk, éppen úgy, ahogyan a Woman Power Project lányokkal tettük, amikor Csongrádra utaztunk. Az egész vakáció egy fantasztikus élmény cunamit hozott, mesélem a részleteket!
Minden turisztikai felkészültség nélkül is tudhatjuk, hogy Csongrád a maga 17000 főt számláló népességével nem egy óriási város, ám ennek ellenére annyi csodálatos kulturális és természeti értékkel bír, aminek a felfedezésére a három nap nem is volt elegendő. Elöljáróban azt elárulom, hogy már tervezzük a visszautazásunkat, annyira megragadott minket a hely.
Ha dióhéjban kellene meghatároznom, mi fogott meg a leginkább, akkor a hely szépsége: a szépen felújított látnivalók, mint a Nagyboldogasszony templom, a szecessziós stílusban épített Gimnázium, a muzeális értékkel bíró Belváros, vagy a Tisza közelsége, aminek jelenléte az itt élők minden napjait oly szinte meghatározzák, hogy napi jelentést küldenek egymásnak arról, éppen mit „csinál” kedvelt folyójuk.
Természetesen mi is igyekeztünk a legtöbb látnivalót megtekinteni, és megtapasztani ezalatt a néhány nap alatt, hogy milyen vendégszerető a város, de már most tudom, nem jutottunk a végére. Ami viszont tény, érdemes biciklire pattanni és úgy bejárni a várost. Mi is így tettünk, és bár Csongrádra gépkocsival érkeztünk, hamar lecseréltük közlekedési eszközünket egy praktikusabb darabra: a könyvtárban bicikliket béreltünk, amikkel könnyűszerrel felfedezhettük a város zegét-zugát.
A legszebb látnivalók a városban
Első utunk a Nagyboldogasszony templomhoz vezetett, ami a XVIII. században építettek, egy temető helyére. A maiak még mindig találgatják, vajon mi rejlik a templom alatt, húzódik-e alatt altemplom, vagy sem? Ami ennél sokkal egyértelműbb az a templom lenyűgöző barokk kialakítása, és a közepén ékeskedő kristálycsillár.
Nem mindennap lát az ember ilyen pompás darabot, a története sem egyszerű. Eredetileg három csillár díszítette a főhajót, ám a II. világháború után eltűntek (az akkori plébános pénzzé tette őket). Majd 2013-ban, amikor a 2007-ben újra elkészített darabokról kiderült, hogy a súlyukkal tönkre teszik a templom mennyezetét, leszerelték azokat, és a padlásra kerültek. Végül új tartószerkezet készült, de sajnos egy szerelés során leesett a csillár. A felújítás után egyetlen csillár került vissza, ami 280 kilós súlyával és sziporkázó szépségével a mai napig ékessége a templomnak.
A felújított 1910-es Rieger-féle orgona koncertekért kiált, szerencsére gyakran szerveznek zenei rendezvényeket a templomba. Ha körbejártuk, érdemes felmenni a toronyba is, mert a megtett 130 lépcsőt követően páratlan látvány tárul elénk: 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk, a templom közvetlen közelében álló Városházát és az 1912-1913-ban Ybl Lajos tervei alapján épített, szecessziós majolikabetétekkel díszített Batsányi János Gimnáziumot is teljes szépségében láthatjuk.
Kihagyhatatlan a csongrádi Fahíd, amit biciklivel nemcsak megközelítettünk, de át is hajtottunk rajta, majd másnap a folyó felől is megtekintettünk, így sikerült minden irányból alaposan megnéznünk Európa egyetlen fahídját. Pesti lányként számomra nem volt egyértelmű, miért is jó ez a híd, így kérdezősködtem egy kicsit. Megtudtam, hogy az eredeti a híd korábban Esztergomban állt, majd, amikor elbontották, az 1800-as évek végén Csongrád város megvásárolta.
Az első világháború során a kétirányú közlekedésre alkalmas hidat sajnos felrobbantották, és a helyreállítás során már csak egyirányú közlekedésre alkalmas, vasszerkezetes hidat építettek, ami a köznyelvben a mai napig fahídként maradt meg. A téli időszakra a pontonhidat szétszedik, illetve a vízállástól függően használják, amíg üzemen kívül van, addig komp biztosítja a két part között az átjárást. Ha pedig át szeretnénk alatta haladni, a hídmester ketté nyitja a műemléki védelem alatt álló hidat a könnyebb átjutás céljából.
Örökségünk
Kulturális örökségekben gazdag Csongrád, itt található hazánk legrégebbi műemlékileg védett része, ez a Belsőváros (Belváros). A 37 házból álló városrész az egykori belvárost jelentette, és más városokkal ellentétben, Csongrád nem a régi városrész köré nőtt, hanem mellé, így az egykori központi rész ma különleges szépségével mesél a többszáz éves építkezési kultúráról, miközben korhű betekintést enged abba az életmódba, ahogyan eleink éltek.
A házak közül sokban ma is laknak, egyes épületek, mint kézműves házak a látogatók rendelkezésére állnak. Találunk itt fafaragóházat, kosárfonó házat, mézeskalács házat, és fazekas házat is.
Lehetőségünk volt arra, hogy Kádár Melinda vezetésével belelássunk egy ősi technika művelésébe: nemezelni tanultunk. Az eredmény bár nem olyan lett, mint amit elképzeltem, ám rámutatott arra, hogy a türelem és a lelassulás elengedhetetlen egy kézimunkához, főképp akkor, ha olyan sok idő kell hozzá, mint a gyapjú összeállásához. Csodálattal tekintettem Melinda munkáira, például arra a nyuszira, amit 8 óra alatt készített. Ilyenkor értékelődnek fel a népművészetben tevékenykedők dolgossága, akik türelemmel és alázattal nyúlnak rohanó világunkban az évszázadok hagyományaihoz.
És ha már gyűjtemények, akkor jöjjön egy olyan, amire nem is gondolnánk! A Fő utca 11. szám alatt találjuk Dr. Bánszegi Katalin jóvoltából létrejött Népek Háza Babamúzeumot, ami mintegy 400 darab, a világ szinte minden pontjáról származó babának ad otthont.
A babák tulajdonosa 60 év gyűjtését adományozta a múzeumnak, így neki köszönhetően megismerhetjük a nemzetek viseletét is, hiszen a babák szépen reprezentálják az egyes országok öltözködését. Találunk közöttük kézzel varrott, gyári készítésű ruhát viselő babákat, sokszínűségük nemcsak a gyerekeknek, de nekünk felnőtteknek is csodás pillanatokat szerzett.
Gasztro kalandok Csongrádon
A város nemcsak a népművészet szintjén őrzi a kézművesség szeretetét, de a gasztronómia terén is szívesen nyúl vissza a természetes alapanyagok felhasználásához. Ebbe alaposabban is belekóstolhattunk akkor, amikor a reggelinket olyan különlegességekkel tették színesebbé, mint az Édes Batátám édesburgonyából készített vegán, vegyszermentes, és hozzáadott cukor nélkül készült finomságai, amik között mártogatósakat, ivóleveleket, lekvárokat és chipseket kóstolhattunk.
Húsimádó lévén egyből lecsaptam Rogozsán Péter kiváló ízesítésű kolbászaira, amikhez tökéletesen passzoltak a Felgyői Kecskesajtok. A frissen készített sajtok Márton Magdolna sajttündér keze munkáját dicsérik, érdemes a honlapon körbenézni, a széles kínálatból mindenki megtalálja a fogára valót. Ilyen pompás lakoma után jól jöttek a Török Műhely italai, egytől-egyig ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó friss zöldségekből, gyümölcsökből készültek.
A “hol együnk?” kérdés szerencsére nem annyira bonyolult Csongrádon, lévén nagyon jó egységeket találunk. A Kertvendéglőt – amit az uszoda mellett van – jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik a klasszikus, magyaros fogásokat keresik.
A libamájas ételek tökéletesek voltak, nekem egy fokhagymás tarja került a tányéromra, hibátlan volt. Persze az édességekre sem tudtunk nemet mondani, a Gundel palacsinta annyira finom volt, hogy szívem szerint csomagoltattam volna haza is.
A Pronto útba esik bármerre indulunk is, így nem csak a pizzájukat, de a reggeli ételeiket is megkóstoltuk, ez egyiket vacsorára, a másikat reggelire. Érdemes betérni az Erzsébet szálló éttermébe a nap bármely szakában, napközben a teraszon ücsörögve egy tökéletes limonádé mellett az élet is szebb lesz.
Ha pedig egy finom kézműves főzött fagylaltra vágytok, irány a Mozi Menza fagyizója, ahol a tejérzékenyekre is gondolnak, nekem a bodzás lett a kedvencem, de a cukormentes kínálat is nagyon csábító volt.
Azt hiszem gasztró kalandunk fénypontja a Bárka Étterem volt, nem minden nap találkozik az ember egy olyan séffel, aki az asztalunkhoz ülve az éttermi terveit, élményeit is szívesen megosztja a vendéggel.
Fűri Tomi nem csak a konyhában remekelt, vendéglátóként is kitett magáért, hiszen ezen az estén nekünk főzött, és olyan ételeket készített el számunkra, amik a Bárka signature fogásainak tekinthetőek. Került a tányérra briósba bújtatott, 24 órán át érlelt szűzpecsenye, hagyma lekvárral, füstös paradicsommal.
A levesünk egy igazi jin-jang étel volt, aminek az egyensúlyát a tejhab és az erdei gombaleves teremtette meg. Mind látványra, mind ízre tökéletes volt. A pankó morzsába hempergetett dorogi disznó rizibizi suffléval, édes zöldborsó mártással és uborkasalátával egy tökéletes íz harmóniával megkomponált tál lett. A sort egy édességgel zártuk, egy habkönnyű túró gombócot kaptunk, fahéjas szórással és tejföl öntettel, amivel az egész gasztro kalandozásunk a csúcsához ért.
Az ételekhez persze jó borok dukálnak, ami itt Csongrádon nem ritkaság. A helyi pincészetek boraiból kóstoltunk néhányat, remélem legközelebb lehetőség nyílik arra is, hogy ellátogassunk hozzájuk. Ha szeretnétek megismerkedni néhány pincészettel, ezeket javaslom: a Gutpintér Örömborászata egy családi vállalkozás, aminek legfőbb célja a minőségi alföldi bor prezentálása, nem kisebb céllal, mint hogy feltegyék a Csongrádi borvidéket az ország borászati térképére.
Kóstoltuk még a Bodor Martin Családi borászatának borait is, akik kiváló minőségű csongrádi fehér, rosé és vörösborokat készítenek. Losonczi Áron igazi hős Csongrádon – lévén neki köszönhetjük a világhíres fényáteresztő beton feltalálását –, de egyben az Open Puszi együttes gitárosa is, ám mindezeken túl borokkal is foglalkozik. Édesapja halálát követően átvette a Losonczi Áron Családi Borászat irányítását, rosé és fehér boraikkal ma már a siker kapujában állnak, sorra nyerik a díjakat, a legutóbb, a Csongárdi Borvidék hagyományos megyei borversenyén egyből három arannyal tértek haza.
Ez a történet így lett kerek, ám a mesélnivalóm feléhez értem csupán, így az aktív turizmusról szóló cikkemet itt olvashatjátok. Gyertek, jó lesz az is!
Köszönjük a meghívást Csongrád városnak, és legfőképpen Cseri Gábor alpolgármesternek, aki a város népszerűsítéséért rengeteget tesz. Kívánom, hogy minden tervük valóra válhasson és a várost felfedezze az egész világ!
