Kovács Nóra Nagy izgalommal vártam a pillanatot, amikor beülhettem a SEAT városi autójába, az új egyliteres Ibizába, hiszen a metál rozé autó nemcsak kívülről megnyerő, de számos újdonsággal látta el az anyacég, hogy egy igazán versenyképes autóval nyerje meg – leginkább a fiatalokat.
Egy autó kiválasztásakor számos szempont játszik közre, amelyek együttes ereje dönt abban, hogy melyik autó lesz végül a befutó. És még mielőtt méltatni kezdeném az új Ibiza 1.0 TSi Style modellt, néhány tényt már most fel kell tárnom.
Ez a gépkocsi nem egy kipárnázott limuzin, sem egy tekintélyes uszály, amely méltóságteljesen vonul az utakon. Sokkal inkább egy feszes, dinamikus kisautó, amely azt az érzést nyújtja, hogy a városi közlekedésben könnyedén és kényelmesen autókázhatunk. Ehhez meggyőző külső és letisztult belső kialakítás tartozik.
De nézzük szépen sorban. A színe. Az elnevezése Mystic Magenta, bár szerintem a magenta színhez semmi köze. Sokkal inkább hasonlít egy halvány metál púder rózsaszínhez, amelynek az a különlegessége, hogy míg a délutáni fényben rózsaszínes árnyalata van, napsütésben inkább pezsgőszínre hajaz. Egy biztos, egyetlen férfi ismerősöm sem sóhajtott fel a szín láttán, de azt gondolom, ezt az árnyaltot nem is nekik tervezték. Kétségtelenül a divatra érzékeny hölgyeket célozták meg, akiknek nagy valószínűséggel ez a szín trendi lesz.
Az autó karaktere nekem nagyon tetszik, imádtam a visszapillantó tükrök lecsapott formáját, mint ahogy az autó oldalán végigfutó gyűrődés is nagyon jót tesz neki. Az orr és a fenékrész sportos vonalvezetése modernné teszi, így dinamikus hatást kelt, ami azt gondolom, a célcsoport számára szimpatikus lesz.
Bár a belső kidolgozása leginkább egyszerűnek és letisztultnak mondható, aki szereti ezt a stílust, nem fog csalódni. Ez az autó a megbízhatóságot tükrözi. Ha túltettük magunkat az egyszerűségén, akkor azért számos olyan apró fortélyt fedezhetünk fel az autóban, amelynek köszönhetően tényleg szerethetővé válik.
Mindenekelőtt a bőrrel bevont szervókormányt imádtam, ami tagolásának köszönhetően, szinte egy ujjal kormányozható, így annak, akinek a parkolás nem megy annyira jól, jó hír, hogy ezt az autót valószínűleg gond nélkül letenné bárhol. A turbómotornak köszönhetően dinamikus, könnyű vele manőverezni, jól fekszi az utat, és egy pillanatig sem éreztem azt, hogy egy rizikósabb helyzetből ne hozna ki.
Mindezt úgy, hogy végül is egy háromhengeres, egyliteres autóról beszélünk. Ahogy a városban, úgy az autópályán sem hagyott kétséget afelől, hogy kellemes autókázásban lesz részem. A fogyasztása nagyon kedvező, 5.3 liter volt, ami a városban értelemszerűen feljebb ugrott, ott a 8 litert súrolta.
Találtam még benne néhány kedvencet, így a tolatóradart, ami szerintem egy nélkülözhetetlen segítség – és bár csak hanggal segít, mégis sok helyzetben nagyon jól jött. A világítás automata funkciójának is nagy hasznát vettem, mert így nem kellett arra figyelnem, hogy le- vagy felkapcsoltam-e a helyzetjelzőt. Ebben a változatban szerepel egy Front Assistant, ami az előttünk haladó gépkocsira való ráfutásra figyelmeztet, kellőképpen hangos sípolással. (konkrétan frászt kaptam az első alkalommal, amikor megszólalt.)
A fűtésrendszerben helyet kapott egy ülésfűtés is, ami a téli hidegben – szoknyában és harisnyában – egy valóságos áldás. A fűtés hamar melegszik, így gyorsan be lehet fűteni, ám az számomra kicsit zavaró volt, hogy ha a belső levegőkeringetést választom, akkor a klíma bekapcsol. És hiába kerestem volna a klíma hőfokszabályzását, állíthatóságát, az nincs. Egy gomb szolgálja a klímát, és kész.
Az autó bluetooth-kapcsolattal rendelkezik, ami a mai világban szinte elvárt – ám lássuk be, akinek eddig nem ilyen opciója, annak az egy áldás. A telefonos kihangosítás tökéletes, így könnyedén és biztonságosan tudtam beszélgetni menet közben is.
Talán elsőként kellett volna az automatikus motorleállást említenem, ami nem csak megkönnyíti az autóvezetést, de környezetbarát megoldásnak számít. Ennek köszönhetően nem kell ki-be pakolgatnom a sebességváltót, egyszerűen leveszem a lábamat a kuplungról, a motor leáll, majd ha kinyomom, újra indul a motor. Közben pedig várunk türelmesen.
Mindaddig, amíg meg nem kérdeztem a Seat Ibiza 1.0 TSi Style modell, illetve a nálam lévő tesztautó listaárát, addig azt gondoltam, ha váltanom kellene, akkor biztosan beszereznék egy ilyen kisautót. Az ötmilliós ár viszont elgondolkodtatott, bár be kell vallanom, meggyőzhető lennék.
