Kovács Nóra A mostani helyzetben a 65 év feletti korosztályt tarják a legveszélyeztetettebbnek. Kiss Éva mentálhigiénés szakemberrel arról beszélgettem, hogyan és milyen eszközökkel tudnánk segíteni idősödő szeretetteinket ebben a vészhelyzetben.
Egy eddig nem tapasztalt helyzettel találjuk szembe magunkat, amely most leginkább az idős korosztályt veszélyezteti. Míg a fiatalabb generációk óriási erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az otthonmaradást megoldják, azzal kell szembesülniük, hogy szüleik generációja nem szabálykövető. Mit javasolsz, hogyan hassunk az idősekre ahhoz, hogy meggyőzzük őket, ne járkáljanak ki ebben a kritikus helyzetben?
A hangsúly itt „az eddig nem tapasztalt helyzet”-en van, amivel – valljuk be, nekünk, fiatalabbaknak is nehéz mit kezdenünk. Fontos, hogy próbáljuk meg megérteni őket. Ahogy telnek-múlnak az életéveink, úgy válunk egyre rugalmatlanabbá (sajnos), egyre nehezebben alkalmazkodunk a változásokhoz. Világjárvány ráadásul még az idős korosztály életében sem fordult elő, ezért nem is áll rendelkezésü(n)kre ehhez megoldási eszköztár. Talán kicsit a II. világháborúval húzhatunk párhuzamot, viszont 2020-ban nem egy látható, hanem egy láthatatlan „ellenséggel” állunk szemben, így sokkal nehezebb érezni és megérteni ennek a súlyát és saját felelősségünket magunkra, környezetünkre és az egész társadalomra vonatkozóan.
A fiatalabb korosztálynál azt látom, hogy haragszanak az idősekre, mert nem tartják be az érdekükben hozott intézkedéseket, nem fogadják meg a tanácsokat. Ez is érthető érzés, hiszen féltjük őket, aggódunk értük. Érdemes viszont a saját haragunkat most kicsit „lenyelni” és kedvesen, türelmesen, érdeklődve beszélni velük pl. telefonon. SOKAT. Megkérdezhetjük tőlük, hogy mit gondolnak a helyzetről és fontos végig is hallgatni a válaszukat, még akkor is, ha nincs sok időnk. Szeretettel, de határozottan közölhetjük velük a tényeket a járvánnyal kapcsolatban és mindenképpen hangsúlyozzuk ki, hogy nagyon aggódunk értük és szükségünk van rájuk.
Az idősek kommunikációs eszközei messzemenően eltérnek attól, amit a fiatalabb generációk használnak. Kevesen interneteznek, sokan még az okostelefonokat sem tudják használni. Sokkal inkább a személyes kontaktusokra hagyatkoznak. Legtöbbször a házban, a piacon, az orvosnál csevegnek. Lételemük a véleményformálás és megosztás, amiről most le kellene mondaniuk, vagy nem úgy és annyiszor végezhetik, mint ahogy eddig tették. Milyen más fórumok, csatornák állnak rendelkezésükre ahhoz, hogy információhoz jussanak?
Nagyon fontos a megfelelő tájékoztatás, amivel több kommunikációs csatorna is próbálkozik (kormány, média, stb). Az idősek viszont kevesebb információval rendelkeznek, mivel kevésbé jellemző rájuk az internet használat, így maximum a TV-ből, újságokból tájékozódnak. Itt kerül előtérbe a családtagok szerepe, már akinek van családja, mivel sajnos sok az egyedül élő, aki kénytelen a saját életét megoldani, bármilyen áron. Lehet, hogy illuzórikus elképzelés a részemről, de talán segíthetne, ha a szolgáltatók a veszélyhelyzet idejére nem számítanának fel hívásdíjat, hogy legalább ilyen formában tudják tartani az idősek egymással és a fiatalokkal a kapcsolatot. Így közösen meg lehetne tanulni egy újfajta napirendet, mert az nagyon fontos, hogy valamiféle keretet adjunk a napjainknak, ami a bizonytalanná vált világban nyújt némi biztonságérzetet.
Sok idős bár meg tudná oldani, hogy segítséget kérjen, mégsem teszi. Szerinted ennek mi lehet az oka?
Problémát jelent a napi bevásárlás intézése is, amiben nem szívesen kérnek segítséget, hiszen ahhoz szoktak hozzá, hogy a fiatalok dolgoznak, nincs idejük, ezért tekintettel kell lenni rájuk. Ahogy másban, ebben is nehezen tudnak változtatni.
Mivel az idősek többnyire szeretnek a szokásaik megtartása mellett élni, hogyan tudjuk rávenni őket arra, hogy az eddigi életüket más ritmus vagy rendszer mentén folytassák?
Nehéz az új szokások felvétele, de talán nem lehetetlen. Sokan szeretnek főzni, kézimunkázni, barkácsolni, TV-t nézni, olvasni. Fontos a reménykeltés. Egyszer vége lesz ennek az időszaknak és akkor újra unokázhatnak, találkozhatnak a családdal, az ismerősökkel. De ezt csak akkor valósulhat meg, ha otthon maradnak és próbálnak alkalmazkodni.
Mennyire látod igaznak azt, hogy az elmagányosodás félelmétől vezérelve inkább vállalják a vírus veszélyét, csak ne kelljen egyedül lenniük?
Normál körülmények között szakemberként és magánemberként is azt mondjuk, hogy a hosszú élet titka az aktivitás, idős korban ez pláne fontos az egészség megőrzéséhez. Most pedig egy szempillantás alatt feje tetejére állt a világ. Akik eddig nyugdíjas társaikkal találkozgattak, piacra, parkokba, boltokba, múzeumba, színházba jártak és ez jelentette a programot számukra, azoknak nagyon nehéz hirtelen mindezt feladni, hiszen hirtelen üressé vált az életük, amit nagyon nehéz így tartalommal megtölteni. Fontos lenne megértetni velük, hogy most az otthon maradás a legjobb választás.
Feltehetően az idősek sokkal többet unatkoznak, mint gondoljuk. Mit tanácsolsz, mivel lehetne őket lekötni, milyen otthoni programokkal, feladatokkal tudjuk színesíteni a mindennapjaikat?
Kérdezzük meg, nekik mire van szükségük, mi tenné a bezártságot kicsit elviselhetőbbé. Ötletelhetünk velük közösen olyan tevékenységekről, melyek lekötik őket. Ebben az életciklusban alapesetben is haszontalannak érzik magukat az emberek, még csak válsághelyzet sem szükséges ehhez. Éppen ezért akár kérhetünk tőlük apróbb szívességeket is, amiket otthon is meg tudnak csinálni. Persze könnyebb mindezt leírni, mint megvalósítani.
A napokban indult el a http://pszi.hu/ oldal, ahol pszichológus és mentálhigiénés szakemberek ajánlanak lelki segítséget teljesen ingyenesen online vagy telefonon. Javaslom, hogy a hozzátartozók vegyék fel a kapcsolatot bárkivel közülük. Ők segíthetnek a válsághelyzet okozta lélektani krízisállapotban, illetve hasznos tanácsokkal tudnak ellátni minden korosztályt, de néha az is elegendő, ha csak meghallgatnak.
Fotó: shutterstock, pexels.com, pixabay.com
