Kovács Nóra Lassan a családok nagytöbbsége megismeri a nevelt gyermek, a mozaikcsalád, a mostoha szülő fogalmát, és saját bőrén tapasztalja meg, hogy mennyire bonyolulttá teszi a családon belüli kapcsolatokat az, ha nem csak vérszerinti kötelék köti össze őket. A korábban nem ismert helyzetek számtalan olyan helyzetet eredményezhetnek, amiket nem biztos, hogy mi magunk meg tudunk oldani, és milyen jó lenne, ha ilyenkor lenne kihez fordulni, aki nem csak szakirodalomból, hanem tapasztalati úton is tudja, mit kell, lehet ilyenkor tenni. Erre az igényre érzett rá Ambrus Anita, aki, mint mostohaanyákat támogató coach áll minden nő, édesanya segítségére, ha elakadása, nehézsége lenne nem vérszerinti gyermeke nevelésében. Vele beszélgettem erről az érdekes, és nem mindennapi munkáról, fogadjátok szeretettel!
Hogyan jött az ötlet, hogy mostohaanyákat segíts?
A saját életem és az élményeim hozták az ötletet. 2008 óta alkotunk egy párt a partneremmel, mindketten válás után érkeztünk egymáshoz. Ő egy kislánnyal. Az események és a tapasztalatok pedig gyűltek. Jól hangzana azt mondani, hogy tudtam mit csinálok, és hogy tudatosan voltam jelen, de nem így volt. Sodródtam. Egy volt biztos, hogy nagyon szeretjük egymást. Rengeteg vitánk és nehézségünk volt az előttem történt élete miatt. Sokszor gondoltam úgy, hogy feladom. Azt éreztem, hogy nincs szükségem arra, hogy egy számomra idegen ember (volt feleség), befolyással legyen az életemre. Ilyenkor bármilyen segítség jól jött volna, de nem találtam, csak külföldi oldalakat. Ahogy elmélyedtem ezekben, rájöttem, hogy ez egy olyan témakör, ami minden tekintetben érdekel. Lassú folyamat volt, de végül mostohaanyákat támogató coach lettem.
Itthon talán nincs is precedens, Te honnan gyűjtesz példákat, honnan inspirálódsz?
Nemzetközi viszonylatban nagyobb hagyománya van ennek a szerepnek, ott nyíltan beszélnek erről a nők. Itthon viszont rengeteg példával találkoztam, gondviselés összehozott olyan nőkkel, akik szintén mostohák. Tapasztalatot cseréltünk, örültünk egymásnak és egyetértettünk abban, hogy jó lenne, ha itthon is foglalkozna valaki velünk, és lenne egy közösség, ahol beszélgethetünk, esetenként ventilálhatunk minden rosszalló megjegyzés nélkül.
Miben tud egy coach segíteni ezekben a speciális családi felállásokban?
A coaching egy fantasztikus folyamat, óriási lehetőségekkel. A lényege, hogy nem tanácsadás alapú, hanem a kliens lépésről-lépésre ébred rá, hogy nála van a megoldás kulcsa, és ő választja ki a számára legjobban játható utat. A sikere is ebben rejlik, mert egy valódi, önmagunkból fakadó célkitűzés mindig inspiráló erővel bír, és így lehet vele fejlődni. A mozaikcsalád egy speciális családmodell, de itt is a megoldások viszik előre a feleket. Legyen szó időgazdálkodásról, motiváció keresésről, párkapcsolati nehézségekről. Mindig velünk van a saját megoldóképletünk. A coach „csak” segít ezt kibogozni és felszínre hozni.
Hogyan kell elképzelnünk egy ilyen folyamatot?
Mindig van egy „elsőbeszélgetés” – kötelezettség nélkül – ahol picit ismerkedünk, és kiderül, hogy milyen irányba orientálódjunk. Na és persze, hogy működik-e a kémia. A sikeresség szempontjából ez igen lényeges. Ezután a tisztázott keretek között, jól működő szisztémában követik egymást az ülések. Ezek gyakorisága és mennyisége egyénenként eltérhet. Az 5 alkalom a legideálisabb.
Milyen nehézségek a legjellemzőbbek?
A nehézségek palettája igen színes. Azonban a mozgatórugójuk többnyire a mostohagyermek édesanyja szokott lenni. Nehéz feladat ez mindkét félnek, mert picit vetélytársként tekintenek egymásra – a mostoha és a szülőanya – és ez produkál viharokat. Ezt a rivális dolgot sokszor önmaguknak sem vallják be a felek. Ez csak mélyíti a konfliktusokat.
Hogyan látod, mernek segítséget kérni a mostohaanyák? Vagy önerőből igyekeznek ezeket a helyzeteket megoldani?
Kérnének segítséget, ha lenne olyan szakember, aki speciálisan velük foglalkozik. Nem csak tanult, hanem tapasztalati tudással is rendelkezik. A gyakorlati rutint egy könyv sem tudja pótolni. A személyes ismeretek tesznek hitelessé. Tehát vannak magányos farkasok, az egyedül küzdők: majd megoldom, nem kell segítség. És vannak, akik már várták, hogy jöjjön valaki, aki melléjük áll, megérti őket, és támogatást nyújt.
Vajon elegendő csak a nőket „képezni”, vagy érdemes ilyenkor bevonni az édesapákat is?
Alapvető célkitűzésem, hogy a nőtársaimnak segítsek, de mivel ez egy társaskapcsolat, csak pozitív hozadéka lehet, ha az apuka is részt vesz benne. Persze csakis önszántából.
Mostohaapák számára is értelmezhető az a segítség, amit te adni tudsz?
Ez jó kérdés. Tapasztalatom még nincs erről. Egy biztos. A férfiak jóval lazábban élik meg ezt a szerepet. Volt szerencsém gyakran megtapasztalni. Alaptermészetükből adódóan nem lelkiznek annyit, és nem bonyolítják túl a dolgokat.
Van különbség feladat terén akkor, ha valakinek van saját gyereke és mellette a párja gyerekét is nevelni kell?
Van. Ezt elsőkézből, saját élményekből merítve tudom. Itt nem elsősorban gyakorlati dolgokra gondolok, mint főzés, mosás, és társaik. Lelkileg, érzelmileg embert próbáló feladat. A mostohaanyák többsége – az engem ért impulzusok alapján – szeretni akarja azt a gyereket, akit ajándékba kapott. Csakhogy ezt nem lehet akarni, de elég jól el lehet lavírozni vele. Egészen addig, amíg megérkezik a saját baba. Fel- és átértékelődnek az érzések. Az akarat a másik gyermek irányába már nemhogy kevés, hanem még látszik is. És elég rútul fest.
El kell fogadni minden félnek, hogy egy mostohagyermek sosem lesz olyan, mint egy saját hús a húsból, vér a vérből. És nem is kell, hiszen a mostohagyermeknek van édesanyja. Nem kell pótolni. Érdemes inkább ajándékká változtatni a kapcsolatot. A tündérkeresztanyák jutnak eszembe erről. Bizalmas baráti viszony, ahol biztonságban érezheti magát a bónuszgyermek is.
Van olyan helyzet, amikor nem tudsz segíteni?
Természetesen van. A coaching egy megoldás fókuszú folyamat, melyben fontos mindkét fél elköteleződése. Amikor a hozzám forduló hölgy nem akar tenni a változásért, a céljáért, akkor nem tudok segíteni.
További információ:
