Kovács Nóra Ferenczi Lívia selyemből, pamutból és fémszálakból készít elbűvölő ékszereket, melyek színei, csillogása a legegyszerűbb szettet is varázslatossá teszik. Hogy miként születnek az ékszerek és mi áll a kitartó és mindig megújulni tudó kézművesség mögött, arról a Liv Ékszerek alkotójával beszélgettem.
Rengeteg féle ékszert készítesz. Hogyan döntöd el, éppen mivel foglalkozol? Általában egy színpár, egy harmónia költözik be a fejembe. Mikor a gondolat kikristályosodik, akkor megnézem, hogy melyik alapanyagomból tudom leginkább megvalósítani. Főképp selyemmel, pamuttal és fémszálakkal dolgozok, és mivel ezek nagyon eltérő textúrák, a választásom nagyban meghatározza, hogy melyik típust készítem el. Ha pedig egy új meseszép alapanyagot találok, akkor nem kérdés, hogy mivel fogok foglalkozni a következő napokban.
Ha meg kellene határoznod, mi a közös az ékszereidben, mi lenne az? Egy mondatban úgy szoktam összefoglalni, hogy különböző alapokat tekerek körbe különböző színes anyagokkal. Ami közös bennük, az szín és a csillogás. A színeket leginkább az évszakok, a hangulatom, és természetesen most már az igények is befolyásolják, viszont a csillogásra folyamatosan törekszem. Eredetileg pamuttal kezdtem el dolgozni, mert abból meseszép színeket, árnyalatokat lehet beszerezni. Egy dolgot hiányoltam belőle, a csillogást. Így jutottam el a selyem, és még inkább a fémszálakig. Rengeteget keresem, kutatom a megfelelő alapanyagokat. Ez egy soha véget nem érő folyamat. Eddig a selyem, és a fémszálakkal értem el leginkább azt a hatást, amit szerettem volna. Szeretem, mikor a nyaklánc szinte világít a nyakunk körül.
Hogyan került az életedbe az ékszerkészítés? Azt szoktam mondani, hogy én nem ékszer tervező, hanem ékszer felhasználó vagyok. Mindig nagyon szerettem (most is) viselni a különböző egyedi ékszereket, kiegészítőket, és egyszer úgy alakult, hogy rám nem jellemző módon, egy híres ékszerkészítő nyereményjátékán elindultam, és megnyertem egy láncot. Ezt a láncot aztán addig nézegettem, forgattam, hogy úgy döntöttem, megpróbálok készíteni egy hasonlót magamnak. Így történt, hogy az első láncom egy gyöngy nyaklánc lett, aminek a készítésébe kis túlzással, majdnem belehaltam (2 hónapig készült). Szerintem gyönyörű lett, de arra rájöttem, hogy a gyöngy nem az én utam lesz. Ekkor persze, még csak egy hobbiról beszélhettünk.
Mikor érezted úgy, hogy több ez számodra, mint egy hobbi, és komolyabban szeretnél vele foglalkozni? Amikor a második nyakláncomat szerették volna megvenni a nyakamból. Mondjuk, ehhez kellett a férjem is, aki nem hagyta, hogy meggyőzzem magam, hogy ez úgyis csak nekem tetszik. Egyébként ő a mai napig nagyon sokat segít.
Hogyan tudod fejleszteni magad, miből tudsz inspirálódni? Nem vagyok a tanárok kedvenc diák típusa. Képtelen vagyok könyvből, előadásból, akár videó anyagokból bármit is tanulni. Nekem látni, érezni, fogni, és leginkább kísérletezni kell. Azt szoktam, mondani, hogy én a kukán keresztül fejlődök – rengeteg ékszerem landolt már a kukában, és minden elrontott darab tanított nekem valamit. A most nagy titokban készülő kollekcióm is ennek a véletlen balesetnek köszönheti születését. Inspirálódni pedig leginkább outfit fotókból és a természetből szoktam.
Mennyire érint meg a konkurencia jelenléte? Nem szoktam magam másokhoz mérni. Hiszem, hogy nincs két egyforma ékszer. Még a hasonló technikával dolgozó ékszerkészítők is teljesen más stílusban dolgoznak. Ha szép az ékszer, akkor megtalálja a gazdáját, és ez így van jól. Igazság szerint, amíg kerestem az utam, tudatosan kerültem a „konkurencia” követését, mert akarva akaratlanul beköltözhet az ember fejébe egy idegen gondolat, ami sosem lesz az igazi. Viszont a #vegyélhazait csoportba belépve több ékszerkészítővel is kapcsolatba kerültem, akikkel kifejezettem jó viszonyt alakítottunk ki, és most már bátran követem, értékelem, sőt, néha meg is vásárlom némelyik szépséget.
Mi a személyes taktikád az egyre növekvő piaci verseny kivédésére? Talán a megújulás, bár ez nálam nem igazán tudatos. Egyszerűen szeretek kísérletezni.
Hogyan zajlik nálad egy rendelés? A legegyszerűbben a webshopban (esetleg Facebookon) lehet leadni a rendelést. Miután megtaláljuk a megfelelő ékszert, van lehetőség aranyozott vagy ezüstözött alkatrészek kiválasztására. (Ezekre egyébként csak rábeszélni tudok mindenkit, hiszen minimális ráfordítással magas minőségű, tartós színű alkatrésszel lehet megkoronázni az ékszerünket.) Ez után kiválasztjuk a szállítási módot (gls, foxpost), majd azt, milyen módon szeretnénk fizetni (átutalás, bankkártyás fizetés). Az ékszer elkészítéséhez csak a pénz beérkezése után kezdek hozzá. Ha valakinek egyedi igényei vannak, küldök néhány fényképet a színekről, az alapanyagokról, és utána szabad kezet kapok.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy egyedi, kézműves termékekről lévén szó, minimális eltérések lehetnek a korábbi képekhez képest. Például van, hogy nem ugyanaz a gyöngy a lánc „ízülete”, vagy egy szín más árnyalatából tudom elkészíteni. Természetesen az összhatást tekintve nem történik nagy változás.
Hogyan tudod segíteni a megrendelőt abban, hogy megtalálja a hozzá leginkább illő ékszert? Tapasztalatom szerint nagyon tudatosak a vásárlóim. Tudják, mi áll jól nekik, pontos elképzelésekkel érkeznek. Ha segítenem kell, az inkább az árnyalatra, a textúrára vonatkozik, illetve arra, mely más szín jelenléte fokozná az összhatást.
Hogyan tudsz időről időre megújulni? Leginkább az új alapanyagokkal való kísérletezés szokott elvinni egy új irányba. Más anyag, más textúra, máshogyan viselkedik, más lehetőségeket kínál. Nemrég épp egy elképzelésem nem sikerült, és kukába akartam dobni, de előtte még (némi indulattól vezérelve) egy mozdulattal megpróbáltam szétszedni… Nos, azóta készül egy új kollekció. Sosem vártam még ennyire, hogy mit fognak szólni hozzá! Szerintem nagyon különleges lesz.
Milyen változást hozott az életedbe a mostani helyzet, és neked milyen „túlélési” terved van erre? Igazság szerint, engem üzletileg nem igazán befolyásolt ez az év. Mivel eddig sem jártam túl sokszor vásárokra, ezért közvetlenül nem éreztem azok hiányát. Közvetve persze nemcsak Líviát, hanem a Liv Ékszereket is megviselte ez az év, hiszen a programok, kapcsolatok hiánya lélekölő, és az nem csak egy üres fázis, hogy a kézműves ékszerek szívvel, lélekkel készülnek… Szóval ahol tudok, töltekezek, és optimistán tekintek a jövő év elé.
Milyen terveid vannak erre az évre? Mivel a rögtönzések embere vagyok, egész évre sosem tervezek. Viszont az új kollekció születése megadta az utolsó lökést egy régen tervezett, nagyobb fotózás kivitelezéséhez. Egyszer, a korai Liv Ékszerek idején már csináltam ilyet, és nagyon bevált. Több, teljesen különböző korú, stílusú vásárlómmal szeretnék egy divat fotózást csinálni. #streetphoto stílusban gondoltam, lehetőleg szabadtéren.
Az első alkalommal összeálltam egy lakásbutikkal, egy cipőbolttal, egy optika szemüvegkereteket ajánlott föl a fotózásra, illetve egy profi sminkes is segítette a munkánkat. A modellek közt volt szolid visszafogott, dögös bevállalós, szigorú tanárnéni sőt, még egy nagymamánk is volt. Imádtam azt a munkát, és így voltak ezzel a résztvevők és a vásárlók is. Most a legnagyobb kihívás, hogy megtaláljam a megfelelő ruhást, aki letisztult, minimál stílusú ruhákat forgalmaz. Az én fejemben ugyanis általában egy letisztult outfit színes kiegészítőjeként látom az ékszereimet. A hosszútávú terveim közt pedig egy aprócska saját üzlet szerepel, de ez még a jövő zenéje.
További információ:
