Kovács Nóra Az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze szerint a házasságokat nem az anyagi biztonság, hanem a kommunikációs készségek fejlesztése, az életközösség megértése és az erre való felkészülés tarthatják meg. A lelkész hangsúlyozza: a vita a növekedés terepe lehet, ha a párok megtanulják a megbocsátást, hogyan vállalják át egymás terhét és hogyan alakítsák ki közös szabályaikat.
A házasság az egyik legmélyebb emberi vállalás – és az egyik legnagyobb kihívás is. Bár az esküvő napján mindenki boldogan mondja ki az igent, a statisztikák kijózanítóak: Magyarországon minden harmadik házasság felbomlik tizenöt éven belül, és a legtöbb szakítás az első két évben következik be. De vajon miért épp ekkor törik meg a közös út?
Tóth Mihály, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze szerint nem az anyagi bizonytalanság, hanem a kommunikáció hiánya és a felkészületlenség az, ami a legtöbb kapcsolatot kikezdi. Huszonöt évnyi tapasztalata alapján az első időszak a legérzékenyebb: amikor az esküvő utáni eufória elillan, a mindennapok súrlódásai, a gyerekvállalás kérdése vagy éppen annak hiánya, az elköteleződéstől való félelem és a konfliktuskezelés hiánya sok kapcsolatot próbára tesz.
„A vita a növekedés terepe lehet, ha a párok megtanulják a megbocsátást, és nem egymás ellen, hanem egymásért küzdenek” – mondja Tóth Mihály.
Illúziók nélkül a házasságról
2024-ben mintegy 46 600 házasságkötés történt Magyarországon, 2025-ben pedig várhatóan 45–47 ezer közé esik majd ez a szám. A válási arány viszont nő: ezer házasságkötésre vetítve 257-ről 342 válásra emelkedett.
A házasodási kor is tolódik: a nők átlagosan 31, a férfiak 34 évesen mondják ki az igent. Ez a biológiai órát is szorítja – a termékenységi ráta 2024-ben 1,38, és 2025-re várhatóan tovább csökken 1,28-ra. Évente nagyjából egy Szombathelynyi népességgel fogy az ország.
A számok mögött persze nemcsak gazdasági okok húzódnak meg. A szakemberek szerint a modern párkapcsolatok egyik legnagyobb kihívása a „társas magány” – amikor két ember fizikailag együtt van, mégis elbeszélnek egymás mellett. Az elköteleződéshez, a konfliktusok kezeléséhez és a valódi intimitáshoz szükséges készségeket sokan egyszerűen nem tanulják meg.
„A vita nem baj – a csend az”
Tóth Mihály családos diakónus, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze huszonöt éve dolgozik párokkal, új könyve, az „Amíg a házasság el nem választ” épp ezekről a nehéz első évekről szól. Nem a menyegző előtti boldogságról, hanem a lagzi utáni valóságról – amikor kiderül, hogy a közös élet sokkal inkább műhelymunka, mint mesebeli történet.
A szerző merít Gary Chapman szeretetnyelveiből, a pénzügyi pszichológia kutatásaiból, és közérthetően idézi Ferenc pápa családról és szeretetről szóló gondolatait. De nem elméleti síkon, hanem gyakorlati szemszögből: mit jelent megbocsátani, hogyan lehet elengedni a múlt sérelmeit, és hogyan alakíthatók ki a mindennapok „üzemeltetési szabályai” egy házasságban.
„A megbocsátás totálisan félre van értve. Az nem azt jelenti, hogy valami nem történt meg. Azt jelenti, hogy elengedem. Tudom, hogy megtörtént, de nem hozom fel minden vitában, nem használom fegyverként. Megtanulom elengedni, különben lassan mindent megmérgez” – mondja Tóth Mihály. Létfontosságú különbséget tenni a vita és a veszekedés között: előbbi az érvek ütköztetéséről szól, utóbbi gyakran segélykiáltás. A vajas kés a mosogató szélén nem a fő baj. Az csak a csepp, amitől kiborul a pohár. ” A lelkész szerint a konfliktus nem ellenség, hanem jelzés: „A dolgom ilyenkor az, hogy dekódoljam a segélykiáltást: a társamnak terhe van. Fel kell vennem ezt a terhet, az egómat ha kell, keresztre feszíteni, még ha én is megsérülök. Egy pár, aki sosem veszekszik, hazudik.”
Jogosítvány nélkül a házasságban
Tóth Mihály egyik legerősebb gondolata, hogy a házasságra senkit sem készítenek fel igazán. „Ahhoz, hogy autót vezethess, minimum jogosítványt kell szerezned. Házasságban nincs kockázatod? Dehogynem: a gyereked, a társad, több család sorsát veszélyeztetheted. Nincs rendszerszintű felkészítés rá, ez a primer probléma.”
A lelkész szerint a hagyományos jegyesoktatás gyakran túl elméleti. Sokkal hatékonyabb lenne, ha személyre szabott, gyakorlatias felkészítést kapnának a párok, lelkészek, pszichológusok és párkapcsolati coachok együttműködésében. Az „Amíg a házasság el nem választ” írása nem tanító könyv, inkább útitárs – őszinte, önreflektív hangon mesél a szerző saját hibáiról és tanulságairól. Éppen ez adja a hitelét: nem elvont bölcsességeket kínál, hanem életszagú példákat és azonnal kipróbálható ötleteket.
Házasság: hullámvasút, nem horrorfilm
A könyv szerint a házasság nem csatatér, hanem hullámvasút, amelyen ketten ülünk, miközben mi magunk építjük a síneket. A kihívások nem végzetes csapások, hanem lehetőségek a növekedésre, ha megtanulunk beszélni róluk és kezelni őket.
Tóth Mihály szerint a kötet mindenkinek szól, aki:
-
érzi, hogy a mindennapokban elcsúszik a kommunikáció,
-
szeretne ügyesebben vitázni és megbocsátani,
-
vagy épp csak most készül házasságra, és szeretné tudni, milyen valós kérdések várnak az esküvő után.
Aki mélyebb, de közérthető útmutatást keres az első évekhez, ebben a könyvben nem tananyagot, hanem működő beszédmódot talál. Aki pedig már találkozott a szerző előző köteteivel – „A házasság tervrajza” és „Úristen, házasodunk!” – könnyen észreveszi majd, mennyivel gyakorlatiasabb, személyesebb lett ez az új munka.
