Kovács Nóra Már akkor lenyűgözött a profizmusuk, amikor az Andrássy úton megnyitottak, és nagyon drukkoltam nekik, hogy az új helyre költözve végre minden téren megtalálják a számításukat. A Hoppá Bistro sikertörténete elérkezett arra pontra, amikor már nem csak a külföldi vendégek, a nemzetközi ítészek, de a magyar vendégek is felismerik, micsoda tehetség rejlik ebben az étteremben.
Teljesen egyértelmű, hogy ma már nem csak azért megyünk étterembe, mert éhesek vagyunk, hanem azért is, mert vágyunk egy olyan élményre, amire akár évek után is jó szívvel emlékezünk vissza. Amit baráti körökben, családi összejöveteken szívesen emlegetünk, és mondogatjuk, milyen jókat ettünk ott, mennyire összhangban volt minden. Ahol az élmény után minden szinten elégedetten távozunk. Finom volt az étel, kellemes a légkör, és a vendéglátásban sem volt kivetnivaló.
Ugye, mennyire szimplán hangzik? És mégis, hány olyan történetet tudnánk feleleveníteni, amikor fanyalogva léptünk ki az étterem ajtaján, vagy ne adj isten, azt éreztük, hogy ár-érték arányban nem azt kaptuk, amire számítottunk. Hol a pincér volt figyelmetlen, hol a szék kényelmetlen, és még millió apró dolgot lehetne felsorolni, ami meghatározza, hogyan is érezzük magunkat egy étteremben.
Számomra éppen ezért nagy szó, hogy a Hoppá az első alkalom óta megőrizte azt az igazi, jó értelembe vett vendéglátó szerepét, amire az ember egy emlékezetes ebéd esetén vágyik. Kell ehhez a mindig figyelmes hozzáállás, olyan, ami nem tolakodó, de kellően informatív egy-egy különleges fogás esetében. Precíz, pontos, és szakszerű.
Megmondom őszintén, szeretem a történeteket. Azokat, amik egy étteremhez, egy fogáshoz, egy különleges tálaláshoz kapcsolódnak. Szeretem hallani, amikor a felszolgáló elmeséli, mit látok a tányéron, mik azok a speciális alapanyagok, amiktől más ez az étel mint, amit én az asztalra tudok tenni. És a látvány! Nos, azt hiszem ez az, amit sosem leszek képes otthon reprodukálni. A Hoppában ez hatványozottan igaz, nézzétek meg, milyen csodás alkotások készültek. Szemet gyönyörködtető!
Egy tál étel mögött rengeteg munkaóra áll: kezdve az alapanyag beszerzéstől a recept megalkotásán túl a minden részletre kiterjedő tálalásig. Abban az esetben, ha magyar konyháról van szó, szinte mindenki magasabbra teszi a lécét. Valahol ott motoszkál bennünk, egy paprikás csirkét mi is meg tudunk csinálni otthon. Mitől lehet ez más? Nos, a Hoppá erre is talált választ, hiszen itt a csirke henger alakú, mennyei paprikás szósz veszi körbe és egy csavar: a köret hozzá egy sajtszószos, snidlinges spécli, szívsalátával tálalva. Könnyű, mégis laktató, és megunhatatlan.
A megbízhatóság mögött persze az is áll, hogy egy stabil háttérrel rendelkezik az étterem, ami hosszútávon azt is jelenti, hogy bármikor érkezzünk, itt ugyanazt a kiváló minőséget kapjuk, amit hónapokkal korábban, vagy éppen tegnap tapasztaltunk. Így bátran válogathatunk, kereshetünk új fogásokat. Így esett az én választásom egy Hortobágyi angus picanhára, amit gyökérzöldségekkel tálaltak, hajdina kíséretében. Ezt a tálat sokáig lehetne nézegetni, az apró részletek azonban nem mennek az ízek rovására. A hús tökéletesen volt elkészítve, bátran bevállaltam volna belőle még egy tálat!
Irtó Márton séf kreativitását nem csak az à la carte étlap megtervezésében, de a szezonalitás függvényében 1-2 havonta cserélődő a séf ajánlatban is tetten érhetjük, így már csak emiatt is érdemes újra és újra betérni, hogy megkóstoljuk, milyenek a Hoppá magyar ízei franciás vonásokkal elkészítve.
Hoppá Bistro : 1051 Budapest, Október 6. utca 15.
A Hoppá Bistróról és Jancsi Janival készült interjút itt olvashatjátok
