Kovács Nóra A könyvkritikát Bujtor Berill készítette
Julie Kagawa: Éden trilógia 1.: A halhatatlanság szabályai
Julie Kagawa-t eddig nem nagyon ismertem. Csak egyszer futottam bele a Vastündér című könyvébe, de az akkori hangulatomnak köszönhetően hamar letettem. Amikor a Könyvmolyképző oldalán elolvastam a fülszövegét, meglepődtem, mert furcsa volt, hogy ugyanaz az író, aki korábban tündérekről, és más átváltozós-lényekről írt, most egy ilyen sztorival jelent meg. Szívesen elolvastam volna a könyvet már a megjelenés napján, de erre várnom kellett néhány hónapot, de megérte a várakozást!
Nagy kíváncsisággal vetettem bele magamat a könyvbe, mert nagyon szeretem az apokalipszis, világvége hangulatú könyveket, hiszen fordulatosak, izgalmasak, és egy másik világról szólnak – és ez azért jó, mert néha kell egy kis változatosság. Ami újdonság volt számomra az a vámpír része volt, mert eddig csak az Alkonyat első két kötetéből ismertem őket, és többre nem is voltam kíváncsi, de kellemes meglepetés várt: egy olyan téma, amit nagyon sokan és sokszor dolgoztak fel, most egy izgalmas szituációba épült bele.
Olvasmányos és izgalmas, fordulatokban bővelkedő történetről van szó. A főhős pedig NAGYON tetszett. Leginkább azért, mert az író kész volt már az elején megölni, hogy aztán egy szörnnyé változtassa át, akinek emberi érzelmei vannak, de nem képes emberek között élni, de vámpírnak sem tökéletes. Hiszen Allie nem úgy viselkedik, mint a többi vámpír. A saját szabályai szerint tesz, és bár néha rosszul dönt, a helyén van a szíve. Hiszen abban a világban, ahol mindenki számára a saját érdekei a legfontosabbak, ő képes másokkal törődni, még ha közben minden szabályt megszeg és veszélyezteti saját magát.
Alacsony, ami az elején nagyon nem tetszett, mert egy ideje csak ilyen főhősökről olvastam, de a történet szempontjából lényegtelen volt, hiszen egy katanával harcoló halálosan gyors és végzetes vérszívót nem e szerint ítélünk meg. Az egész történet gyötrődéssel, a túlélésért folytatott harccal van teli, de mindezek mellett van benne civakodás és féltékenység is, ami visszaad egy kicsit a tini könyvek hangulatából.
A könyv végén már nagyon vártam, hogy Allie visszaforduljon és segítsen a tanítójának, gyakorlatilag tűkön ültem. Kíváncsi vagyok a trilógia további részeire, mert mint a cím is utal rá, középpontba kerül az Éden és az a kis csoport ember is, akikkel végül Allie együtt marad – erre végképp nem számítottam. Teljesen máshogy képzeltem a forgatókönyvet: számomra egyértelmű lett volna, hogy a tanítójával marad, és valami jótettet hajtanak végre, ami az ilyen könyvektől, főhősöktől elvárható lenne. De mint kiderült, az írónő másféle tetteket és fordulatokat tesz bele, ami nagyon jó, mert így nem lesz sablonos (már most sem az) és remélem lesz pár újabb, nem várt fordulat is benne!
A könyvet ajánlom az apokalipszis kedvelőknek, akik nem félnek a vértől és a vérszívóktól és egy remek karakterrel az oldalukon képesek megbirkózni az éjszaka árnyaival, akik túlélik, ha egy barátjuk elárulja, és azonosulni tudnak a sötét múltú karakterekkel, akiknek gonosz gondolataik vannak. Viszont: tényleg izgalmas és véres a könyv, ijesztő is, ezért ne nagyon próbáljátok lefekvés előtt olvasni! Én utána 5 napig nem tudtam háttal a szobának elaludni.
Ha ilyen vagy ehhez hasonló típusú könyveket keresel, tudom ajánlani Sarah J. Maas: Üvegtrón sorozatát, James Dashner: Útvesztő-trilógiáját, esetleg Susan Ee: Angyalok bukása trilógiát.
“A halhatatlanság szabályai”-t a Könyvmolyképző honlapján tudod beszerezni.
