Kovács Nóra Az 1930-as évek közepén járunk. A hangulatos kis lokálokat füstös, buja atmoszféra övezi. Akik nappal henyéltek, most élik igazán életüket. Akik eddig tisztes úriasszonyok voltak vagy rendszerető hivatalnokok, most levetve uniformisukat, egy másik arcukat mutatják meg. Látogass el velem ebbe a különleges világba, amelyet most a Recirquel Újcirkusz Társulat kelt életre.
Egy elsüllyedt világ képei
Egy vörös függönyökkel besötétített bárba lépünk. Mindenhol asztalok, körülöttük fesztelenül kacagó, poharazó nők és férfiak ülnek. Néha elcsattan egy csók, máskor buja ölelkezések szemtanúi lehetünk. A szeparéban egy joviális úr az ölébe ültet egy kacér lánykát, aki ízletes bonbonnal kínálja új barátját.
Majd fellibben a függöny és édesen búgó hangon, a jazz andalító ritmusára elkezdődik az éjszaka. Párizs minden titkát megismerhetjük most: prostituáltiak és kuncsaftjaik, madámok és stricik, transzvesztiták és ópiumszívók tűnnek fel egy pillanatra, majd vesznek bele a sötét éjszakába – épp, mint Brassaï fotóin.
Az indíttatás
Vági Bencét, a Recirquel társulat íróját, rendezőjét és koreográfusét Brassaï 30-as években készült fotói ihlették meg. A fotós különös képen olyan lények mutatkoznak meg, akiket előtte utoljára Touluse-Lautrec tartott megörökítésre érdemesnek. „Brassaï fotóművészete régi szerelmem.” – vallja a rendező, aki teljesen beleásta magát a fotós munkásságába. Az aprólékos háttérmunka eredményeképpen egy jól körülírható és fotók alapján beazonosítható milliő rajzolódik ki. Már „csak” színpadra kell álmodni. És ahogyan a társulat korábbi darabjainál, most is egy jól összeszokott csapat siet Vági segítségére. Csanádi Judit díszlettervező, aki most a Pont du Gard boltíveit hívja segítségül a vérbeli párizsi hangulat kialakításához. Berzsenyi Kriszta jelmeztervező számára örömmunka a mostani feladat, hiszen a kabarék és varieték világa legalább olyan régóta vonzza, mint a rendezőt. A darab egyik alappillére a kitűnő zene. A jazz néha síró, máskor erőteljesen vibráló zenéjét Sárik Péter álmodta meg, és kitűnő zenekara másfél órás fergeteges bulit csap az előttünk játszódó álomvilágban.
A produkció
Leírhatatlan élmény ennek a kitűnő csapatnak a játéka. Hol feszült izgalom, hol nevetés váltja egymást, és miközben szájtátva figyelem akrobatikus ügyességüket, valóban úgy érzem magam, mint egy kisgyerek a cirkuszban. Azzal az óriási különbséggel, hogy most felnőttek játszanak felnőtteknek, művészi átéléssel, remek színészi teljesítménnyel. Szavak nélkül is tökéletesen értjük az általuk megformált karakterek meglesett – néhol elesett – pillanatait, miközben a kifeszített drótkötélen egyensúlyozva táncolnak, kínai lengőrúdon „lebegve” tornáznak. De láthatunk lámpán lógó bohócpárost, akik egymást megmászva törnek az ég felé, majd zuhannak alá, miközben keringenek, hintáznak. Meghatóan érzéki és szemet gyönyörködtetően szép a tissue-n (függönyszerű selymen) végrehajtott légtornász attrakciója, míg a rhönradon „eltáncolt” szám láttán csak ámélkodni tudtam.
A jövő
A “Párizs Éjjel” szinte pillanatok alatt ért véget. A másfél óra után legszívesebben újranéztem volna minden percét, mert tudom, világszínvonalú előadás részese lehettem. A csapatot már felfedezte a világ, hamarosan indulnak turnéra, és csak remélni merem, hogy lehetőségünk lesz arra, hogy újra és újra varázslatuk részesei lehessünk.
(Fotó: Lenhardt László)
