Kovács Nóra A projekt mögött két alkotó párbeszéde áll. Hack Barnabás, a Costes Downtown séfje és TransOne graffiti művész, az ALL CAPS Collective alapítója két külön világból érkeznek, mégis közös nyelvet beszélnek. Ritmus, forma, ösztön és városi energia köti össze munkájukat – az egyik a tányéron, a másik a falon mesél.
Nem díszlet, hanem inspiráció
A Costes Downtownban a kortárs vizuális kultúra nem először lép be az étterem terébe és gondolkodásába. A 10 éves jubileumát ünneplő étterem Urban Jungle szemlélete eleve a város és a természet feszültségére épül, most pedig a graffiti művészet vált a történet főszereplőjévé.
„Ősszel egy külső helyszínes, graffitire épülő pop up vacsorán dolgoztunk, ami végül nem valósult meg” – meséli Hack Barnabás. „Viszont közben megismertem az ALL CAPS kollektívát, és bennem maradt a kérdés: hogyan lehet ezt a nyers, városi vizuális világot beemelni az étterembe úgy, hogy ne dekoráció legyen, hanem valódi inspiráció?”
A válasz végül nem egy installáció lett, hanem egy közös gondolkodás. A graffiti nem illusztrálja az ételt, és az étel sem magyarázza a képet – inkább egymás mellé kerülnek, és teret adnak az értelmezésnek.
Városi nyelv, absztrakt gondolkodás
TransOne a kétezres évek óta aktív szereplője a hazai graffiti szcénának. Az utóbbi években munkáit egyre inkább geometrikus formák, absztrakt struktúrák és a betűfestészet ritmusa határozza meg. Az ALL CAPS Collective-et 2016-ban alapította azzal a céllal, hogy a graffiti kultúrát kiállításokon, eseményeken keresztül is megmutassa.
„Amikor Barni megkeresett, azonnal éreztem, hogy ez nem egy klasszikus együttműködés lesz” – mondja TransOne. „Mostanában egyre jobban érdekel a gasztronómia. Az, hogy hogyan lehet érzeteket kiváltani ízekkel. A kép készítése közben arra gondoltam, milyen érzés megenni egy ételt: az ízek hol elkülönülnek, hol egymásra rétegződnek, majd végül összeállnak valamivé. Ugyanez történik vizuálisan is.”
Az elkészült alkotás a menü ideje alatt hangsúlyosan jelenik meg az étterem falán. Nem eldugva, nem háttérelemként – hanem aktív résztvevőként.
Amikor a fal „megszólítja” a tányért
Érdekesség, hogy a menü nem a kész műből indult ki. „Először csak az alapanyagok gerince volt meg” – meséli Hack Barnabás. „Amikor megláttam a képet, akkor kezdődött az igazi munka. Finomhangolás, tálalás, színek, formák. A cél az volt, hogy mind a négy fogásban visszaköszönjön valami abból, ami a falon történik.”
A végeredmény nem történetmesélés a klasszikus értelemben, sokkal inkább érzékszervi játék. A vendég egyszerre lát és kóstol: felnéz a falra, majd vissza a tányérra, és közben óhatatlanul felmerül a kérdés – vajon lehet-e íze egy színnek?
Street Art menü – két héten át
A limitált Street Art menü egész nap elérhető, amuse bouche-sal és petit four-ral kiegészítve:
- Előétel: Pisztráng tatár, karfiol, füstölt vajmártás
- Leves: Cékla veluté, füstölt kecskesajt
- Főétel: Szarvas terrine, sült sárgarépa, fodros kel, jus
- Desszert: Betondzsungel – fehércsokoládé, gránátalma, vanília
Az Urban Jungle élő gondolkodás
„A graffiti számomra nem vandalizmus, hanem városi lenyomat” – fogalmaz Hack Barnabás. „Ugyanúgy mesél egy helyről és egy közösségről, mint az ízek. Mi most ezt a két nyelvet engedtük egymás mellé.”
TransOne szerint a közös munka éppen attól izgalmas, hogy egyik fél sem alkalmazkodott a másikhoz. „Nem akartam gasztrobarát képet csinálni. Inkább azt néztük meg, mi történik, ha két alkotó kíváncsi egymás világára.”
A Costes Downtown Street Art menüje így nem egyszeri attrakció, hanem az Urban Jungle szemlélet következő állomása. Egy találkozási pont, ahol a város nem háttér, hanem alapanyag – festékben és ízekben egyaránt.
