A művészet akár terápia is lehet, mint ahogyan Tatainé Balogh Beáta életében is történt. A rajzolás és festés azonban túllépet a hobbi és önfejlesztés szintjén, így ma már Bea stúdiót bérel, hogy szenvedélye, a festés élete nagy beteljesülése lehessen.
Az oldaladon a bemutatkozásban a következő szerepel: „Az önkifejezés az emberi természet uralkodó szükséglete.” Miért érzed ezt fontosnak, és ez hogyan mutatkozik meg az életedben? A lelki működés igen bonyolult folyamat, és rengeteg önismeret szükséges ahhoz, hogy rálássunk arra, hogy valójában mikor mi zajlik bennünk. Általánosságban, az alkotásokat nem szabad csupán önmagukban szemlélni, foglalkozni kell az alkotó személyiségével, emberi gyengeségeivel, aktuális élethelyzetével, gondjaival, problémáival, hogy éppen mi foglalkoztatja. A művészet lehetőséget teremthet arra, hogy párbeszéd induljon olyan emberekkel, akik érzéseiket és problémáikat nehezen tudják elmondani, lehetőséget ad személyes élmények kifejezésére és feldolgozására. Vannak dolgok, amiket lehetetlen kimondani, beszédben átadni. Vagy legalábbis nagyon nehéz, mert nagyon mélyről és régről törnek elő.
Nálad hogy volt? Én, amikor legelőször felnőttként ceruzát vettem a kezembe azzal a céllal, hogy most rajzolni fogok, akkor épp egy nagyon rossz periódusban voltam. Azért szerettem meg a rajzot, festészetet, mert ki tud kapcsolni a mindennapi rohanásból, és egy olyan elmélyülést tudok megélni, amit máshol és mással nem.
Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni a festészettel? 32 évesen, 4 évvel ezelőtt. Az említett rossz időszakból kerestem kiutat, és kezdetként beiratkoztam egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra. Már akkor tudtam, hogy inkább a színekkel szeretnék foglalkozni. Tanfolyamról tanfolyamra és workshopról workshopra jártam, és próbáltam összeszedni minél több tudást. De ez is olyan, mint minden más az életben: rengeteget kell gyakorolni!
Mit szeretsz benne? A „civil” életemben online marketinggel foglalkozom, nagyon sokat ülök számítógép előtt. Az alkotó tevékenység pihentet, kikapcsol és feltölt. Nagyszerű eszköz a hétköznapokban a stresszoldásra, feltöltődésre. Az embernek sikerélményt ad az, hogy a saját kezével létrehoz egy képet, tárgyat. A pozitív érzéseket erősíti, amikor megmutatja az alkotását másoknak és elismerik, dicsérik a munkáját. Boldogságot okoz az is, ha az alkotó kiteszi műveit az otthonában, így akármikor rájuk néz, öröm tölti el, és vissza tud gondolni magára az alkotó folyamatra, ezáltal kicsit újra át is tudja élni. Az alkotás okozta öröm felszabadít és hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben, rugalmasabban kezeljük életünkben a nehéz helyzeteket, kihívásokat.
Az alkotás folyamatában az ember aktív, mégis egyfajta visszavonult állapotot él meg. Befelé koncentrál, és ez olyan gondolatokat, érzéseket hoz elő, ami felszabadítja a lelkünket és örömmel tölt el. Közelebb juthatunk önmagunkhoz, ezzel is mélyítve az önismeretünket. A valódi alkotás ideje alatt úgy érezzük, hogy megszűnik a tér és az idő, így emelkedettebb állapotba kerülünk. Akkor tudunk igazán alkotni, amikor nem a végeredményre koncentrálunk, hanem inkább az alkotás élménye inspirál bennünket.
Van kedvenc témád, anyagod? Kezdetben hamar ráálltam az olajfestésre, mert szerettem benne, hogy lassan szárad, és sokat lehet vele játszani. De 2 évvel ezelőtt, amikor várandós lettem, akkor áttértem a vízbázisú anyagokra (tempera és akvarell), mert nem akartam túl sok vegyszerrel érintkezni. Igazából azóta sem nagyon tértem vissza még az olajhoz, mert az olaj nagyon megtervezős és hosszú folyamat, és anyukaként még jobban be kell osztani azt a kevés szabadidőt.
Témák közül a tájképfestészet áll hozzám közel a leginkább. Régen a természet gyermekei voltunk, csak az maradt életben, aki ismerte a természetet. Ma meg az a természetes, hogy épületeket építünk és kiszorítjuk a természetet az életterünkből. Közben pedig visszavágyunk oda. Ez korunk egyik legnagyobb ellentéte.
Kitől tanulsz? Hogyan inspirálódsz? Sok-sok tanfolyamon és workshopon voltam már, de akihez mindig szívesem visszatérek, az Zsóka László akvarellművész. Imádom a képeit és a stílusát: a laza és könnyed, ami az oktatási elveiben is megjelenik. A másik jó inspiráció, ha el tud menni az ember egy alkotótáborba. Nekem a Sarródi Művésztábor a favoritom, egyrészt a táj szépsége miatt (Fertő-Hanság), másrészt az emberek miatt, akikkel ott megismerkedtem. Sajnos a jelenlegi vírushelyzetben nem tudták megtartani az idei tábort, de remélem jövőre újra találkozhatunk.
Milyen céljaid vannak a festészettel? Egyelőre az alkotás öröméért festek. De szeretnék kiállításokat tartani, résztvenni, hogy mások is megismerjék a munkáimat. Szeretnék tovább fejlődni, hogy még nagyon sokat gyakorolhassak. Néhány hete sikerült hozzájutnom egy inspiráló műteremhez, ahova el tudok vonulni alkotni. Rengeteg terv, ötlet van a fejemben, már csak meg kell valósítani.
Más képzőművészeti ágakban is jeleskedsz? A zene is nagy hatással van az életemre. Gyerekkoromban zongoráztam, felnőttként hegedülni tanultam. De kisgyerek mellett ezek teljesen háttérbe szorultak.
Szeretnél megélni a festésből? Vagy hogyan látod a lehetőségeidet? Ez jelenleg inkább egy drága hobbi. Mindig azzal szoktam viccelődni, hogy ha a festésből kellene megélnem, akkor éhező művész lennék. Persze adtam már el képet, de az igazi siker még várat magára.