Kovács Nóra Markovics Andrea, magánóvoda tulajdonossal arról beszélgettem, hogyan tudjuk gyermekeink számára biztosítani a mindennapok ritmusát, rutinját ebben a megváltozott helyzetben. Mint látni fogjuk, sokkal inkább a megérzéseinken, mintsem a teljesítményen van a hangsúly.
„Csak adjuk meg nekik azt a közelséget, amit a rohanó hétköznapokban nem tudunk.”
A legtöbb anyuka most azzal szembesül, mennyire nem egyszerű megoldani a gyerekek otthonlétét. Amit eddig az óvoda elvégzett, az most a nyakukba szakadt. A gyerekek eddig egy napirend szerint éltek, megvoltak a kis szokásaik, most azonban minden borul. Mit tanácsolsz, hogyan kezdjék a szülők az otthoni élet megszervezését?
Nehéz tartani az eddigi rendszert, hiszen a családok többnyire a következő ritmust követik: reggeli készülődés, elindulás az óvodába, majd délután a munka után pár óra közös program. Általános jelenség, hogy eddig a szülők a hétvégét úgy oldották meg, hogy programról programra jártak a gyerekekkel, hogy lekössék őket. Most fel van adva a lecke, hiszen a négyfal közé szorultak. Fontos, hogy ne azt akarjuk megadni a gyermekeinknek, amit az óvoda ad. Minden szülő ismeri a saját gyermekét, e szerint kell hozzáállni a jelenlegi helyzethez. A legfontosabb, hogy legyen otthoni napirend, ehhez viszont nem kell köröm szakadtunkig ragaszkodni, hiszen jöhet egy front, és már nem úgy kel fel gyermekünk, hogy a már jól bevált ovi torna aznap tetszen neki. Az étkezések ugye kötöttek, a közöttük eltelt időt kell abszolút személyre szabva kialakítani, figyelembe véve gyermekeink jelzéseit. Nem átlag időket élünk, ilyen még nem volt sem az ő, sem a mi életünkben.
Sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy míg az óvó néninek szót fogadnak a gyerekek, addig a szülők nehezebben érik azt el, hogy hallgassanak rájuk. Mit tehetünk ilyen esetben?
A gyerekek mindig is máshogy viselkednek a szüleik társaságában, hiszen az egész napos szabályoknak megfelelés után, ki kell engedni a gőzt, és mivel a szüleikről tudják, hogy minden körülmények között szeretik őt, ezért feszegetik a határaikat. A szereteten, a következetességen túl fontos, hogy határokat állítsunk fel nekik, ezzel jó alapot adunk nekik és önmagunknak, amire már bátran lehet építkezni.
A szülők hamar ráébrednek arra, hogy kevés az eszköztáruk ahhoz, hogy 0-24-ben a hét minden napján jól neveljék a gyerekeket. Előbb utóbb elfogy a türelem, fáradtak lesznek, a gyerekek rosszul viselik a kialakult helyzetet. Mit tanácsolsz, hogyan lehet ezt mégis jól csinálni?
Az elmúlt napok tanulsága, hogy a legtöbb amit tehetünk gyermekeinkért, hogy jelen vagyunk. Egy közösen elvégzett házi munka is lehet ugyanolyan minőségi idő, mint mikor akváriumot készítünk másfél órán át. Hosszú távon nem lehet bírni azt a belső nyomást, hogy egyszemélyben pótoljuk az óvodát, ráadásul a gomba mód szaporodó facebook csoportok szintén azt kommunikálják, hogy reggeltől estig le kell foglaljuk a gyerekünket, különben rossz anyák vagyunk! Ez nem igaz! Nem kell! Nyilván vannak „matrica” gyerekek, de mivel most ez az időszak a teljes egymásra figyelésről szól, hátha az ő igényeik is máshogy formálódnak.
Legyen egy napirend, amiben a fő pontokat tartsuk, hiszen ezzel segítjük gyermekünket, de feladatlapok és kötelezően betartandó „foglalkozások” helyett/mellett, szeressük őket. Öleljük minél többet, bújjunk össze velük amikor csak tehetjük: ha a tablet előtt egy rövid mesét nézve, akkor ott. Nem számít! Csak adjuk meg nekik azt a közelséget, amit a rohanó hétköznapokban nem tudunk. A gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint mi felnőttek, gyorsan alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. Nyílván a jelenlegi helyzet nagyon megterhelő, mindannyian más élethelyzetben vagyunk. A szülők napi megélhetése került veszélybe, nagyrészük home office mellett látják el gyermekeik nevelését és próbálják nem éreztetni velük, hogy milyen nagy is a probléma. Több kevesebb sikerrel.
Az óvodai eszköztár jóval szélesebb, mint ami egy édesanya rendelkezésére áll. Mit tehetünk, hogyan tudjuk egy kisebb és egy nagyobb gyermek mindennapi szükségleteit kielégíteni?
Valószínű, hogy egy alap játék – kreatív készlet mindenkinél van otthon. Érdemes elpakolni egy időre néhány játékot, amik 1-2 hét múlva elővéve, újdonságként hatnak majd. Valamint számtalan facebook csoport alakult, ahol az otthon tartózkodó anyukák, egymás segítik, ötleteket osztanak meg egymással. Hihetetlen milyen gyorsan, milyen minőségi csoportok jöttek létre. Napi szinten adnak egymásnak ötleteket, tanácsokat, hogy mivel töltik a napjukat, mit alkottak. A csoportokat elnézve, az anyukák próbálják az óvodai tanmenetet követni (pl a víz világnapjára készülés, húsvétra hangolódás) ezzel is segítve gyermeküket, hogy ha visszatér az élet a normál kerékvágásba, akkor az gördülékeny legyen. Viszont amilyen hasznosak ezek a csoportok, olyan veszélyesek is. Teljesen általános jelenség, hogy lenézik, kioktatják egymást az anyukák, ha a gyerek mesét néz. Úgy gondolom, hogy van egy határ nyilván, de nem zárkózhatunk el 100 %-osan a kütyüktől, főleg ezekben az időkben. Ha csak úgy tudjuk feltenni az ebédet főzni, hogy leültetjük mesét nézni, vagy szükségünk van egy negyedórára, hogy egy hivatalos telefont elintézzünk, akkor legyen úgy. Ne érezzünk bűntudatot, ha nem tudjuk követni a lépést velük, hiszen mind másfajta élethelyzetben vagyunk.
Mi az, amit semmiképpen ne hagyjunk ki a mindennapi rutinból?
A mindennapi rutinból semmiképp ne maradjon ki a mese és a testmozgás. Legyen az egy általunk kitalált egyperces mese, vagy egy örök klasszikus. Minden gyermeknek más az igénye. Így van ez a testmozgással is. Mi például minden reggel ovi tornázunk (youtube), viszont ahogy telnek a napok, a kezdeti lelkesedés kezd fogyni, így áttértünk a táncra, amit imádnak (ők választanak zenét) valamint rendszeres a birkózás és a focizás. A testmozgás a legfontosabb, ami által a napi feszültséget le tudják vezeti. Fontos még a munkára nevelés tevékenység is, amit az óvodákban rendszeresen alkalmaznak. Ilyen például a terítés, ami közben észrevétlenül gyakorolhatjuk a kicsikkel és a nagyobbakkal is a számokat, a számolást (hányan vagyunk? (5) hány tányér van az asztalon? (3) akkor mennyit kell még vinni? (2))
Sok esetben nem egy, hanem több kisgyerek van otthon, változó életkoruknál fogva más foglalkozást igényelnek. Hogyan lehet egyensúlyt teremteni, vagy a figyelmet megosztani közöttük?
Ebben az esetben, nagyon jól jöhet a kis korkülönbség, hiszen egyforma az érdeklődési körük, jobban lekötik egymást és persze többet is veszekednek… A jelenlegi helyzetet nehezítheti, ha van otthon olyan életkorú gyermek, aki távoktatásban vesz részt és még mellette az anyának el kell lásson 1 vagy 2 óvodáskorút, esetleg kisbabát. Az egyensúly megteremtéséhez ami a legfontosabb, hogy a szülők, minden gyermeküknek adjanak minden nap egy félórát, amikor csak kettesben vannak. Fontos, hogy érezzék, hogy fontosak, és el tudják mondani vagy valahogy jelezni tudják, ha bántja őket valami, esetleg ez a feszült helyzet rájuk is kihat a szülők által érzett stressz miatt – ami nem baj, de kezelni kell. Ha pedig foglalkozások vannak betervezve a napi rutinba, akkor az internet már számos megoldással szolgál számunkra. Én például ugyanazokat a feladatlapokat adom mindhárom gyermekemnek, csak máshogy, az életkorának megfelelően kérem, hogy töltse ki.
Nálatok milyen nehézségek jelentkeztek, és te hogyan tudtad megoldani?
Nálunk 3 gyermek van itthon: 6,5 éves – szeptemberben kezdi az iskolát, 5 éves és egy 3,5 éves. Ma 8. napja vagyunk itthon. Úgy kezdtük, hogy leültettük őket és elmondtuk, hogy van most egy betegség, ami miatt nem mehetünk sehova, oviba sem. Ezt szépen átbeszéltük velük, ezzel az alapokat leraktuk. Mindhárman különbözően reagálnak a helyzetre: a legnagyobb dacosabb mint valaha, látszik, hogy egyensúlyoz, érzi a feszültséget; a középső állandóan bújik, folyamatosan keresi a testközelséget; a legkisebb minden nap megkérdezi, hogy mikor lesz ovi. Mivel a hétköznapokban is egy óvodai csoportban járnak, ezért nekik összeszokott napirendjük van. Két nehézségünk van: nem alakult ki még náluk az időrendiség, így keverik a holnap-tegnap stb kifejezéseket, emiatt naponta többször le kell velük ülni megbeszélni, hogy ma milyen nap van és különböző támpontokat adni nekik, hogy ne érezzék elveszve magukat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nálunk minden névnap, születésnap márciusban/áprilisban vagy, így minden nap kiszámoljuk, hogy hányat kell még aludni az adott napig. Így segítem őket.
A másik nehézségünk, ami minden olyan családban jelen van, ahol iskola előtt álló (tanköteles korú) gyermek él, hogy hogyan tud felkészülni az iskolára. Az óvodában napi szintű iskolaelőkészítés volt a tanköteles korúknak, valamint az én fiam járt külön iskolaelőkészítőre is, mint sokan mások, ezek most mind megszűntek. Most ez napi szinten meg kell itthon oldani, hogy legalább szinten maradjon. Így a napirendjükbe lett beillesztve, mindenki az életkorának megfelelően, egy feladatlapot megcsinál, valamint a játékokba vagy a házi munkába belecsempészem a számokat, a számolást.
Fotó: www.pexels.com
