Kovács Nóra Nagyon erős a kisugárzása. Ennél már csak a hite nagyobb. Hisz abban, hogy a magyar népviseletnek van jövője, hogy minden, ami a múltunkban gyökerezik, azt át lehet menteni a folklór segítségével. Ő Németh Hajnal Auróra, az Auróra FolkGlamour megálmodója.
Amikor először szóba került, hogy kölcsön kérnék tőle ékszereket egy divatfotózáshoz, engem lepett meg a legjobban, hogy nem volt megbotránkozva attól, hogy ezeket a míves ékszereket egy nagyon is mai, modern szetthez szeretném felvenni. Majd amikor találkoztunk a műhelyében, egy óra elteltével is csak ámultam és bámultam a sok csoda láttán, ami körülvett minket. Hajnal élettörténete is megér a külön cikket, de amikor azzal a szívből jövő és hittel átitatott szeretettel beszélt a múlt féltéséről, átörökítéséről, amit a ruhák és az ékszerek újjáélesztésével végez, akkor értettem meg igazán, micsoda csodálatos alkotó! Órákat tudott volna mesélni azokról a gyűjtésekről, értékekről és szépségekről, amikkel élete során dolga volt, és nagyon törtem a fejem, hogyan is tudnék nektek egy icipicit ebből a kincsből átadni. Ekkor született meg az interjú ötlete, a teljesség igénye nélkül, azonban azt gondolom, nagyon szépen bemutatja, milyen lelkület áll az Auróra FolkGlamour mögött.
A magyar motívumok, népviselet átörökítését tűzted ki célul. Mit gondolsz ennek a jogosultságáról a 21. században? A nemzetek kultúrájának megőrzése, tovább tervezése nemcsak a nemzet gyökerét jelenti, hanem az egyén gyökerét is. Szorosan hozzánk tartoznak ezek a szálak, nem szabad őket veszni hagyni! Én mindig azt mondom: a magyar népi kultúrát a magyar embernek kell tovább vinni, más nemzet ezt nem teszi meg helyettünk. Persze ahhoz, hogy a laikus – aki nem néptáncos, népi énekes – megszeresse, ahhoz néha új funkciót kell találni, újra kell tervezni a viseletek formáját, a hímzések színvilágát.
A kényelmi szempont régen nem volt fontos, de ha magunkba nézünk, akkor bevallhatjuk, hogy azt vesszük fel, amit jól esik viselni. Ha ezekhez tervezőként hozzá nyúlunk, akkor úgy érzem, nemcsak a régi világot mentjük át, hanem egyenesen trendivé is válhatunk a mai világ szemében. Erre a legjobb példám, hogy az általam tervezett ruháim és ékszereim autentikus darabokkal keverve kétszer is az amerikai GMaro divatmagazin címlapjára kerültek. Kell ennél jobb visszajelzés? Persze, mekkora szó lenne, ha magyar magazin is a címlapjára tűzné, akkor lennék igazán boldog! De tudod, néha előbb csapnak le külföldön az alkotásokra és utána már a saját országunkban is lehetünk próféták…
Mikhez nyúlsz, miket használsz fel egy-egy ékszer készítésekor? Nincs tájegység vagy alapanyag, amit kizárnék a sorból. Kedvenc helyem Kalotaszeg, nemcsak azért, mert hihetetlen díszítettek a darabok, hanem mert viszonylag élő a népművészet. Ha elmegyek és bekopogtatok a házak ajtaján, beengednek, és antik autentikus viselet darabokat vehetek, az igazi élő történetükkel együtt. Ez akkora öröm számomra, hogy el se tudom mondani! A legviccesebb, amikor azzal várnak, hogy készítettek össze nekem olyan darabokat, amiket a moly megrágott, kicsit szakadt, mert láttak a tv-ben és tudják, hogy szeretem ezeket.
Számomra fontos a fenntarthatóság is! Mennyivel másabb világ volt, amikor generációk számára készültek a bútorok, az eszközök, a gépek, a viseletek. Ma meg pár hónap után kidobálunk mindent… ez szomorú, ez ellen is próbálok tenni valamit. Arról nem beszélve, hogy vannak hímzés technológiák, textilek, gyöngyök, amiket nem is tudunk rekonstruálni. Ezek az igazán fontosak! Lényeges, hogy megtartsuk őket, mert attól még, hogy szakadtak, nem kell a szemétben végezniük. Egészen boldog vagyok, ha különlegességeket találok, vagy olyan történet hangzik el, ami nem annyira ismert. Igyekszem nem csak az esztétikát előtérbe helyezni, hanem nálam minden jelent is valamit, mint a régi viseleteken minden szín, forma, hímzés.
Mi az, amit te magad, illetve a mögötted álló csapat készít? Igazából egy személyben vagyok a mindenes: a tervező, a logisztikus, az asszisztens, a postára rohangáló, a csomagoló, mint ahogy manapság az egyéni vállalkozók szokták. Persze nem egy személyben alkotok, mert azt vallom, együtt többre jutunk, így projektekben dolgozok és gondolkozok. Minden projektre megkeresem azt a csapattagot, aki a legprofibb abban a szakmában, amire szükségem van. És büszke és boldog vagyok, hogy olyan asszonyoknak adhatok munkát, akik egész életükben csipkét vertek, hímeztek, varrtak, ötvösmunkát készítettek, kelmét festettek. Több olyan nő van, aki 70 éven felül is alkot velem együtt, persze néha megkapom, hogy Aurora, de ugye azt tudod, hogy ez nem az igazi autentikus szín, vagy minta… Ilyenkor jókat nevetünk, pláne, ha elkészül egy-egy darab, és az egész falu a csodájára jár. Éppen ezért én vagyok a különc mértékegysége, de amikor elkészülnek a ruhák és ékszerek, akkor szerencsére azt is elmondják, hogy na ez igen, ez szép lett. Kell ennél több?
Honnan szerzed be az ékszerekhez felhasznált alapanyagokat? Sok helyre járok személyesen, régiségvásárokra, falukba. De azért azt is el szoktam mesélni, hogy a szüleim régiségkereskedők, tőlük származik a régi szeretete, hogy tudom, mit hogyan kell megfogni, mit jelent egy porcelánon a pecsét, minek mi az értéke, mi az alapanyaga. Kisgyermekkorom óta járjuk együtt a világot, számtalan országban láttam régiséget, így természetes közegem lett. Amióta viseletet gyűjtök, hozzászoktam, hogyan anélkül, hogy tolakodó lennék, bekopogjak házakhoz. Ilyenkor azt szeretem a legjobban, hogy mesék, történetek kötődnek a ruhákhoz, gyöngyökhöz, és én ezeket tovább adhatom nektek. Így marad fenn a magyar kultúra – néha egy viselethez olyan szociológiai, néprajzi szálak is fűződnek, hogy egy könyvet meg lehetne tölteni velük. Imádok a sorok, sorsok mögé látni, és ezeket a követőim számára is elmesélni.
Az ékszerek mögött egy sokkal mélyebb élményanyag húzódik, hiszen az ékszerekhez, népviseletekhez tartozik számtalan népi ballada, mese, legenda. Hogyan képzeljük el ezt? Nemcsak tervezek, hanem rendezek is évek óta. Komplex Magyar Élménynek hívom a Mesés Divatbemutató előadásomat, ahol magyar népmeséket, balladákat, legendákat, mondákat párosítottam össze a ruháimmal és ékszereimmel. Úgy kell elképzelni, hogy van egy mesélő, aki 30 másodpercben elmeséli az adott történet esszenciáját, majd magyar népzenékből inspirálódott zenékre (Góbé, Tárkány Művek, stb.) néptáncosok, színészek, énekesek előadják a lényeget, néha gesztusokkal, néha néptánccal. Ilyenkor néha belecsempészek egy autentikus népdalt, népzenét, néptáncot is, de a domináns az újratervezés jelleg minden műfajban.
Annyira boldogság, amikor az előadás után jön visszajelzés: „Képzeld, Aurora este megnéztem egyhuzamban a Kékszakállú herceg várát!”, vagy „Képzeld, megvettem másnap a székely balladák könyvét, mert olyan izgalmasan tálaltátok a balladákat, hogy kíváncsi lettem rájuk.” Ezek az igazán fontos dolgok! Manapság olyan keveset olvasnak az emberek, pláne nem balladát, pedig miért is találták ki ezeket? Hogy megmutassák, hogyan ne éljük az életet. Az énekekkel kiénekelték a fájdalmat, mert azt mondták, ha folyamatosan eltemetjük a rosszat magunkban, akkor egyszer csak százszorosan elönt. Kiénekelték az örömet és boldogságot, együtt dolgoztak kalákába, ünnepeltek a templom előtt. Szép kor volt, persze a maga nehézségeivel, de néha utaznék az időben és a bölcsességüket szívesen megtanulnám.
Milyen formában ismerhetjük meg ezeket? Régen minden színnek megvolt a helye: milyen életkorban, milyen családi állapotban lehetett hordani. A viselet daraboknak, kiegészítőknek is megvolt a helye, ki mikor vehette fel. A székely szoknyák csíkjainak szigorú rendje volt: a barna a szántóföldet jelképezte, a zöld az erdőket, legelőket, ha ebből nem a valóságnak megfelelő méretű csík volt a tulaján, a templomi mise után egy bicskával levághatták róluk. De ennél szebb a piros-kék-fekete csík jelentése: a piros az élet, a boldogság szimbóluma, és ha viseljük, akkor megvédi azt. A fekete a gyász, boldogtalanság, fájdalom jelképe, s ahogy az életünk is hullámhegyekből és völgyekből áll, így a székelyszoknya is ezeket mutatja be. Mindenki annyi pirosat rakott, amennyire boldog volt, s feketét, amennyire boldogtalan. A kék Mária színe volt, így a szoknyán egyfajta egyéni ima lett a szín kombináció: piros-kék-fekete. Hát nem gyönyörű ez az eszmefuttatás? Kisné Portik Irén könyvében olvastam ezekről, mindenkinek ajánlom, mert annyira csodás dolgokról mesél, hogy leesik az ember álla, mennyi mindent rejt a viselet.
A hímzésekben mit kell meglátnunk? A mintákban életfa motívumok vannak nagyon sok helyen: hármasegységben mesélnek az életről. Túlvilág, reális vagyis a mostani világ, alvilág alkotja, így köt össze minket a tudatalatti és isteni világgal, már, ha hiszünk ilyesmikben. Ezen felül például a tulipán mindig a nőket jelképezte, a szegfű és a fordított szív a férfiakat, vagy a gránátalma a termékenység jelképe, a madár az emberi léleké, a napraforgó az ég felé fordulás, a Nap az Isten szimbóluma. Én ezeket variálom és mesélek a mai korról a mai kor emberének.
Összességében, mit gondolsz arról, mit tehetünk mi azért, hogy megőrizzük a múltunk egy kis részét? Én mindenkinek azt tanácsolom, beszélgessen a család idősebb tagjaival, kérdezze őket a viseletekről, történetekről, szokásokról. Sajnos nekem nincs viselet örökségem, de minden kézimunkát megőriztem, amit a nagyszüleim készítettek, és ezekből tervezek új funkciójú alkotásokat. Ezenfelül természetesen online is lehet vásárolni régi viseleteket, amik egy nagy bevásárlás árába kerülnek. Egy van belőlük a világon, és különleges kézi munkák. Én mindig a nagy márkák haute couture darabjaihoz hasonlítom őket, hiszen pont annyi időt öltek a hímzésekbe, díszítésekbe, mint a csodás egyedi darabokéba. Mindenkit arra bíztatok, hogy merjen díszesebb, színesebb lenni, mert ez hat önmagunkra és azokra is, akik ránk néznek. Évek óta a magyar Frida Kahlonak hívnak, ha már így alakult ez a megtisztelő cím, akkor megragadom Frida népszerűségét: a magyar viseletek, hímzésminták annyira különlegesek, mint a mexikóiak, mint amiket Frida hordott, hát legyünk mi is népszerűek, legyen minden nap rajtunk valami, ami a régi világhoz köt, mert gyökerek nélkül elvisz a szél….
