Kovács Nóra Most, hogy végére értem a #NoJeansChallenge kihívásomnak, meg szeretném osztani veletek, mi indított el ezen az úton, és mi mindent tanultam ezalatt a 30 nap alatt.
A nőiesség, a nőiség alapvető részünk, anélkül nem is tudnánk szerető emberek, anyák, feleségek, otthont teremtő nők lenni. A szeretet, a szépség, a lágyság, a kedvesség, a finomság, a figyelem, az aggódás, a gondoskodás és még megannyi tulajdonság tartozik hozzánk, melyeket nap, mint nap szeretteinknek adunk, ahogy a körülöttünk élőknek is, vagy bárkinek, akivel összehoz minket a sors.
Van, hogy az élet dob rajtunk egy nagyot,
és pillanatok alatt olyan élethelyzetben találjuk magunkat, amire nem számítottunk. Új feladatok és ezzel együtt új tulajdonságok kerülnek a látóterünkbe, amelyeket ha akarunk, ha nem, meg kell tennünk, meg kell élnünk. Ha egyedüli családfenntartóként helyt kell állnunk, ha plusz munkát kell vállalnunk, ha beteget kell ápolnunk, vagy ha csak olyan helyzetben találjuk magunkat, amely kellemetlen, de muszáj állapotok, akkor elő kell vennünk akaratunkat, hitünket, erőnket, és bele kell állnunk.
Sokszor az ilyen kényszerhelyzetek, váratlan szituációk formálnak át minket, és az egykor bájos, kedves nőből kemény amazont faragnak. Szinte láthatatlanul változunk át, máskor érzékeljük ugyan a folyamatot, de tehetetlenül állunk. Már nem találjuk magunkat, és csak utólag érzékeljük, hogy egy-egy helyzet nem a legjobban alakult, egy-egy kérdésre nem a megfelelő hangon, a megfelelő választ adtuk. A békülés helyett ismét veszekedés alakult ki, az egyetértés helyet értetlenség jött létre.
Úgy érezzük, mindenre képesek vagyunk,
ugyanakkor szenvedünk a ránk rótt terhek miatt. Kérnénk segítséget, de elfogytak a szavak, elvesztek a lehetőségek, és már csak álmainkban tudjuk, milyen királynőnek lenni. Nem találjuk a férfit, akinek mi vagyunk a legfontosabb, aki a tenyerén hordoz, mert velünk az élet könnyű és szép.
Van az a pont, amikor kell a segítség. Amikor ráébred az ember, hogy nem kell mindent tudni és megoldani, hanem figyelni és tanulni kell, mert az elveszettnek hitt belső értékek feltámaszthatóak. A női finomság, a szerető figyelem és bölcs irányítás minden nőben él, meg lehet találni, és szerencsére létezik olyan segítség, amellyel tudatosan felébreszthető mindez. Rátaláltam a Hogyan szelídítsünk férfit workshopra (aminek már az elnevezése is beszédes:)), és nagyon sok minden a helyére került benne.
Aztán eltelt néhány nap és hét, és rájöttem arra is, hogy számomra a nőiesség és a finomság megélése az öltözködésemmel is kapcsolatban áll. Ahogy keményedtem, úgy lettem egyre sportosabb és nadrágosabb, egyre praktikusabb és egyre kevésbé elegáns, nőies. Éppen ezért, egy nap kipattant a fejemből, hogy belekezdek a nadrág nélküli életbe, és egy hónapon keresztül szoknyát, ruhát viselek. Nem másért, csakis önmagamért.
Sokan mondták, hogy számukra a szoknya a hétköznapok eleme, amit bármikor szívesen viselnek. Én nem így vagyok ezzel. Nekem nem jut eszembe, hogy szoknyát és magassarkút vegyek, csak akkor, ha alkalomra kell kiöltöznöm. Ezért a mindennapi szoknyaviselés valóban egy próbatétel volt, de sokat tanultam belőle. Mindenekelőtt azt, hogy szoknyában másként viselkedünk: lassabban járunk, kihúzzuk magunkat, figyelünk a tartásunkra, a mozgásunkra, és ezzel egyből kifinomultabbá válunk.
Nem kellett szinte semmit sem tennem, de már az első napokban láttam, hogy a férfiak megnéznek – vagy egyszerűbben fogalmazva, láthatóvá váltam számukra. Mert a férfiak tudattalanul a NŐ-t keresik. Azt, aki számukra a nagybetűs nőt jelenti. És őt legritkábban találják meg egy nadrágos, szatyrokat cipelő amazonban.
Ebben a viseletben az ember hölggyé válik.
Aki nem ugrál, nem kapkod, nem ül széttett lábakkal, aki figyel, hogyan száll ki az autóból, aki nem akar nehéz szatyrokat cipelni. (És ha hiszitek, hanem, lett, aki helyettem cipelt, vagy vásárolt be. Önként. Vagy csak egy kérlek hatására. Mert számára is evidenssé vált, hogy így nem is lehet cipekedni. Ennyire egyszerű.)
Kétségtelen, hogy nem lehet rohanni, futni még annyira sem. Ebből fakadóan hamarabb elindultam, és megadtam a módját, hogy odaérjek. Közben figyeltem magamra, fontossá váltam magam számára is. Ha szoknya, akkor harisnya, akkor magassarkú, akkor legyen egy kis smink, legyen az egésznek stílusa, legyen tipptopp és kerek az egész. És ettől teljesen megváltozik az ember kisugárzása. Magabiztossá válik, mert megéli azt, hogy nő. Hogy szép, hogy elegáns, hogy figyelemreméltó.
Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt az utat, mert sokat tanulhatunk magunkról, és arról, hogy a megjelenéssel mi mindent érhetünk el. Nagy hatással lehetünk a körülöttünk élőkre, legyen az a párunk, a főnökünk, az üzleti partnerünk. És ezt az érzést érdemes alaposan megjegyeznünk. Mert ha erre gondolunk – legyünk bármilyen élethelyzetben -, akkor belül kihúzzuk magunkat és büszkén mosolygunk a világra, mert tudjuk és érezzük, hogy a női finomság, kedvesség és szeretet előtt tényleg megnyílnak az ajtók.
A #NoJeansChallenge kihívásról itt olvashatsz még: Egy hónapban csak szoknyában
Itt pedig találsz egy cikket arról, hogy milyen szoknyát hogyan érdemes viselni: Legtrendibb szoknya tippek Így viselj szoknyát stílusosan
Követhetsz a Facebookon:
https://www.facebook.com/StilusosHolgyekTitka/
És az Instagramon is:
