Kovács Nóra A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége heti blogger kihívásban tőlem kérdezhettetek, és miközben érkeztek a jobbnál jobb kérdések, hálát éreztem. Végre, szembesülnöm kell olyan létfontosságú, eldöntendő dolgokkal, amelyeket nem mertem magamnak eddig feltenni, de így, a kérdéseitek által már nem menekülhettem. Jöjjenek hát a válaszok a blogmagazinom, a Chic&Charm kapcsán.
A kezdetek
A Chic&Charm blogom néhány évvel ezelőtt egy magazin blogjaként jött létre, de két év után úgy éreztem, túl sok a sokváltozós tényező, ami hosszútávon veszélyezteti a blog létét. Ezért 2 évvel ezelőtt önállósodtam, és elkészítettem azt a formát, megjelenést és tartalmat, amit mindig is szerettem volna.
Nem érzem magam klasszikus bloggernek, sokkal inkább vagyok ma is újságíró, aki még tanulja ezt a fiatal műfajt, és igyekszik lépést tartani a fiatalokkal és az új trendekkel. Persze ez teljességgel lehetetlen, hiszen az éveket nem lehet visszapörgetni, vagy behozni, de lehet, nem is kell.
Milyen a jelen és merre tart a jövőm?
Ma ott tartok, hogy az a tartalom, ami jellemzi a Chic&Charm-ot nem teljesen egyezik a jövőbeli igényeimmel. Válaszolva arra a kérdésre, hogy „Mi a célod a blogolással rövid, közép és hosszútávon?” nagyjából így tudnék felelni. Rövid távon szeretnék érdekes, exkluzív anyagokat megjelentetni, középtávon azonban az arculatomat szeretném egy kicsit finomítani. Egy olyan márkát szeretnék létrehozni, ami a 35+ korosztálynak szól, az ő igényeire ad választ. Ennek egyszerű az oka. Én nem leszek fiatalabb, sok olyan téma van, ami a koromtól fogva már nem érint, vagy nem érdekel, azonban rálátásom van olyan témákra, termékekre, lehetőségekre, ami ezt a korosztályt érdekelheti.
Szeretnék egy olyan fizetőképes réteghez szólni, aki szereti a szépet, az igényeset, nyitott az újdonságokra, szívesen kipróbál új termékeket. Így el is jutottunk a hosszútávú célokhoz, amiben az szerepel, hogy olyan véleményformáló lehessek, akiben a márkák is megbíznak, és tudják, hogy elérem azokat az embereket, akik vevők lennének az adott termékekre, szolgáltatásokra. Ehhez még sokat kell fejlődnie az oldalnak és nekem is, de hálás vagyok a kérdésért, mert így összefoglalhattam magamnak az utamat.
Arra a kérdésre pedig már konkrét válaszom van, hogy mi a célkitűzésem 2018-ra: karakteresebbé, körülhatárolhatóbbá szeretném tenni a Chic&Charm-ot. Csúnya szóval élve márkásítani szeretném, hogy ne csak egy blog legyek a sok közül. (Lehet, erre egy év nem is lesz elegendő.)
Amit egy blog tud: szebbé teszi az életet
Milyen pluszt ad az életemhez? Nos, nekem szinte ez az életem, hiszen ha nem a Chic&Charm-ba írok, akkor az általam szerkesztett lapok (Világjáró Magazin, First Class magazin) valamelyikének cikkét írom, rovatát szerkesztem, készítem. Ezek a fórumok azok, amelyek kinyitották előttem a világot, és tettek még kíváncsibbá, érdeklődőbbé. Sosem tudok nyugodni. Ha éppen nem kellene írnom, akkor is keresek, kutatok, embereket, témákat, interjú alanyokat, akiket megismerhetek és bemutathatok nektek, az olvasóimnak.
Vallom, hogy olyan színes a világ, hogy ténylegesen vaknak kellene lennem ahhoz (bár azt hiszem akkor is megoldanám valahogyan, hogy írhassak), hogy ne találjak egy újabb és újabb témát, amit szívesen feldolgoznék, megírnék. – ezzel talán válaszoltam arra a kérdésre, miből merítek inspirációt. 
Ha meg kellene határoznom, melyik a kedvenc témám, nehéz helyzetben lennék. Talán az egyik legszebb munkám az a közel ötven mini interjú volt, amit fiatal iparművészekkel, tervezőkkel, divattervezőkkel készítettem. Így a divat nagyon közel áll a szívemhez, és szeretnék a jövőben is lehetőséget adni a divattervezőinknek arra, hogy megismerhessék őket, akár oly módon, hogy bemutatkozhatnak nálam.
De éppen ennyire szeretem a wellness témákat, az utazással kapcsolatos anyagokat, hiszen ezeken keresztül ténylegesen megnyílik a világ, és akár csak egy cikken keresztül, gondolatban elutazhatunk egy messzi tájra.
Spontaneitás vs tervezés
Kérdeztétek, mikor írok, és hogyan osztom be a napomat. Ebben sajnos nagyon hektikus vagyok, és bár tudom, hogy a rendszer sokat segítene, egyelőre képtelen vagyok ilyen szigorú rendszer szerint alkotni. Mindig megfogadom, hogy a héten kitűzök egy napot, amikor csak az írással foglalkozom, de bevallom, ezt nagyon nehézen megy. De a cél ez lenne: legyen a héten mindig egy nap, amikor megírok 4-5 cikket. (persze ebben még nincsen benne a képkeresés, beállítás, feltöltés, élesítés, és megosztás.)
Amúgy én már éjszaka képtelen vagyok írni. Inkább felkelek korán, amikor még a családom alszik, és kimegyek a nagyszobába, és ott. Ja! Képtelen vagyok asztalnál írni. (valószínűleg a sok szerkesztőségi kötelező kör miatt van asztal undorotiszom) Így, kanapén elnyúlva vagy a kuckósított fotelemben születnek a cikkek.
Hogyan telik egy reggelem? Csekkolom az Insta és FB oldalaimat, majd elkészítem az elhagyhatatlan lattémat, és leülök, hogy gyorsan átfussam, mi is történt a nagyvilágban. Ezt ma már leszűkítem 10-15 percre, mert ha nem így teszek, akkor beszippant a háló. A reggelhez tartozik még, hogy ha kell, akkor elkészítem a heti Insta képeimet. Lehetőség szerint egyszerre „legyártok” több posztra valót, mert ha már szétszedtem a lakást, akkor elég csak egyszer felfordulást csinálni.
Hogyan telne az ideális nap? Azt hiszem, a nyugalom, a feladatmentesség hiányzik a legjobban. Az életem tele van határidőkkel. Mikorra kell leadnom a cikkeimet, mikor hová kell mennem megbeszélésre, sajtó eseményre, blogger megmozdulásra. A munka mellett a tinédzser gyerekeimre is figyelnem kell – ezeregy igényük van, ahogyan a páromnak is. Ezek mellett a flow-ban töltött, nyugalmas, elmélyülős, magamra figyelős tevékenységek hiányoznak a legjobban.
Tartalmak, amelyek felcsigáznak
Kérdeztétek, melyik volt a legjobban teljesített cikkem. Nemrég egy szoknya kihívást, a #NoJeansChallenge találtam ki magamnak – biztos épp uborkaszezont éltem meg – így 1 hónapon keresztül szoknyát, ruhát viseltem, és az ezzel kapcsolatos érzéseimet, meglátásaimat írtam meg. De nagyon sikeres volt egy diétával kapcsolatos anyagom is, ami ugyan már egyéves, de még mindig keresik, olvassák az olvasók.
Ha pedig kampányokról, márkakapcsolatokról van szó, akkor nagyon szerettem a Seat számára készített autós bejegyzésemet, mert olyan vizekre merészkedtem, ahol még nem jártam, így igazi kihívás volt számomra, hogyan tudok egyszerre az oldalam stílusának megfelelni, és ugyanakkor a márka számára is értékes tartalmat gyártani. Az olyan munkák pedig, mint az Aria Hotel Budapest számára készített élménybeszámoló az örömjáték kategóriába tartozik, hiszen ténylegesen egy gyöngyszem volt minden vonatkozásban.
A legjobb dolog, ami a blogom által ért az a rengeteg kapcsolat és találkozás, amelyek által megismerhettem tervezőket, színészeket, énekeseket, vagy éppen olyan embereket, akiket ugyan szakmai kapcsolat miatt sodort elém az élet, ám később mélyebb, baráti viszony jött létre köztünk. És hálás vagyok azért is, mert beleláthattam életekbe, történetekbe, kinyíltak előttem világok, amikkel amúgy sosem találkoztam volna.
Bloggernek áll a világ?
Ha a blogger létről kérdeztek, hogy „Mit üzennék azoknak, akik még csak most gondolkodnak egy blog nyitásán?” Egyértelmű válaszom az lenne, ne késlekedj! Fogj bele ma! Kezdj el írni magadnak. Ha érdekes vagy, figyelni fognak rád. Az sem baj, ha nincsen még teljesen kiforrott hangod. Állj meg időnként és vizsgáld meg, honnan hova jutottál, és azt csinálod-e, amit szeretnél? Minden percét élvezni fogod!
Mi a véleményed a jelenlegi blogger szféráról? (Mind a lehetőségeket, mind a résztvevőket illetően.) Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolnom, mert nem látok rá minden témára. Abban a körben, amiben én mozgok (divat, szépség, lifestyle) is rengetegen vagyunk. Én hiszek abban, hogy kell ez a sokszínűség, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen látunk, és annyiféleképpen mutatunk meg dolgokat. Hiszek abban, hogy az olvasó képes véleményt alkotni a látottakról, olvasottakról, és el tudja dönteni, hogy kik tetszenek neki. És ahogyan mi különbözőek vagyunk, úgy az olvasóink is azok. Így mindenki megtalálja azt, ami hozzá passzol. Talán itt válaszoltam arra a kérdésre is, hogy mennyire telített az a szféra, ahol én mozgok – eléggé, de még van hely
Hogy voltak-e, vannak-e félelmeim az online léttel kapcsolatban? Ezen még nem gondolkodtam eddig. Attól talán tartanék, hogy ha akkorára nőne az oldalam, hogy egy napon valaki meg szeretné venni, akkor mi lenne a folytatás. Ha eladnám, már nem lenne többé beleszólásom, hogy milyen tartalmak jelennek meg rajta. Arra pedig nem biztos, hogy lenne energiám, hogy a nulláról újra felhúzzak egy blogot – bár ez így nem is igaz. Már meg is van, hogy mi lenne a következő! 😉
Végül jöjjön az összegzés
Mit szólnátok, ha megpróbálnám 3 mondatban bemutatni a blogomat? A Chic&Charm egy olyan blogmagazin, amely a szépség, a divat, a gasztronómia és a wellness témakörében gyűjti össze az érdekes és különleges történeteket
. Azokhoz az olvasókhoz szól, akik nem elégszenek meg a felszínes témákkal, hanem a lényegre, a valósra kíváncsiak. Nyitottak az újdonságokra, szeretik és értékelik a szépet, a nívósat, az exkluzívat. Nekik készülnek a cikkek, az élménybeszámolók.
Non plus ultra
A bónuszkérdés pedig, amit ezúton is nagyon köszönök! „Milyen motivációval írtad a könyved és mennyi idő alatt készültél el vele?” Két évvel ezelőtt, karácsony előtt látott napvilágot az Égi Dallamok. A magánkiadásban megjelentetett könyvembe lélekemelő gondolatok kerültek, amelyek 2-3 év alatt fogalmazódtak meg bennem. Amikor már rengeteg gondolat, üzenet, idézet volt papírra vetve, úgy éreztem, jó lenne rendszerezni, és könyvbe szedni, hogy megosztassam másokkal is. Azóta a saját oldala is elkészült a könyvemnek, ahol egy blog is fut (teljesen más témakörben, mint a Chic&Charm)
Ja, és el ne felejtsem! Macska párti vagyok: egy cuki kislány cica boldog gazdija vagyok. Ő Karmi. A kedvenc színem pedig a méregzöld.
Köszönöm szépen a kérdéseket, és azt is, hogy velem tartottatok a cikk végéig.
