Kovács Nóra Kreatív, formabontó ékszerein megakad a szem. Először nézed, majd megfogod, végül rákérdezel, hogy miből készült. A választól pedig ledöbbensz. A Licorice ékszereit a tervezők bicikli gumibelsőkből készítik.
Ketten képviselitek a Licorice márkát. Honnan az ismeretség? Pataki Erika: Mindketten az egyetem elvégzése után Pécsett a civil szférában tevékenykedtünk, így a közös projektek során barátság alakult ki közöttünk. 2011-től már a saját egyesületünkben dolgoztunk, így elkezdtük megvalósítani közös álmainkat.
Hogyan oszlik meg a munka közöttetek? Szolga Hajnal: A Licorice kollekcióinak kitalálásán közösen dolgozunk. Külön-külön vadásszuk az anyagokat és a kiegészítőket, kísérletezünk új technikákon, de a prototípusok létrehozása után közösen döntünk arról, hogy termék lesz-e belőle. Erika – barátok között „Buba”-, Pécsett vezeti a műhelyünket és intézi a munkatársak foglalkoztatását, továbbá felügyeli a gyártást. Emellett minden hazai vásárt ő szervez és minden hazai viszonteladóval ő tartja a kapcsolatot. Én Berlinben élek és az ottani vásárokat, megjelenéseket szervezem, a külföldi disztribúciót intézem, kezelem a szociális média felületeket és egyelőre a termékek befotózását is én végzem.
Hogyan született az ötlet, hogy egy teljesen egyszerű biciklikerék alkalmas lehet ékszernek? P.E.: 2009-től az informális ReArt csoport tagjaként mindketten számos hazai művészeti és kulturális eseményen, fesztiválon kreatív újrahasznosító foglalkozásokat tartottunk gyerekeknek és felnőtteknek, így nagyon sokféle anyaggal dolgoztunk, sok tapasztalatot szereztünk, emellett elkezdtünk ezekkel kísérletezni, termékeket előállítani. Ismertük, sőt többekkel baráti kapcsolatban is álltunk az akkori hazai kreatív újrahasznosítás alkotói közül, tehát próbáltunk olyan anyagot választani, amivel még kevesen dolgoznak és az anyagban is nagy lehetőségek vannak, azaz újat, mást tudunk mutatni. Így 2012-ben együtt döntöttük el barátnőmmel Szolga Hajnallal (Szaffival), hogy a kerékpár gumibelsőt választjuk.
Milyen fogadtatást kaptatok a kezdetekkor? Sz.H.: 2012-ben láttuk el bicikli gumibelsőből készült termékeinket a Licorice márkanévvel. Ezelőtt és a vállalkozás első évében voltak minőségbeli kivetnivalók a terméket és a megjelenést illetően. Szerencsére őszinte visszajelzéseket kaptunk a barátainktól és a vásárlóinktól egyaránt, így ezek a pozitív kritikák segítettek minket abban, hogy egyre professzionálisabb termékcsaládot hozzunk létre. A fejlesztés folyamatos, mindig látjuk magunk előtt az ideális célt és a megoldandó feladatokat. Az elmúlt 2 évben már sok szakmai elismerés ért minket, mind a sajtó részéről, mind pedig kiállításokra és bemutatókra való felkérések formájában.
Ma mit gondoltok a márkáról? P.E.: Mostanság sok alkotó foglalkozik kreatív újrahasznosítással, azonban a Licorice elérte azt a minőségi és egyedi stílust, ami felismerhetővé tesz bennünket a piacon.
Sz.H.: Annak ellenére, hogy bicikli gumibelsőből számos alkotó készít táskát, tárcát, ékszert vagy objektet, sikerült egy nemzetközi szinten számon tartott márkát létrehoznunk. Profik a termékeink és azok, akiknek alapvetően szimpatikus az újrahasznosítás, ők mind megőrülnek értük.
Milyen technikákat lehet bevetni ahhoz, hogy változatos ékszerek születhessenek? Sz.H.: Ezek a kulisszatitkok :), de elárulhatom, hogy a legfontosabb a kísérletezés, azaz a kíváncsiság és a motiváltság, hogy mindig járjon a kezed és/vagy a fejed azon, hogyan hajtogasd, vágd, fűzd vagy fond az anyagot.
Mennyi idő elkészíteni egy nyakláncot? P.E.: Ékszereink 100%-ban kézzel készülnek – ez igen időigényes tevékenység, ezért műhelyünkben jelenleg Jankovics Gabriella kreatív munkatárs segíti még a munkánkat. Hosszú távú célunk, hogy társadalmi vállalkozásunk további munkalehetőséget nyújtson több embernek is. A kérdésre válaszolva, ha az összes munkaszakasszal számolok, akkor kb. 4 óra egy nyaklánc elkészítési ideje.
Az új kollekciótokban felhagytatok a fekete gumival és új szín jelent meg: a púderrózsaszín. Mit lehet tudni erről a kollekcióról? SZ.H: Két speciális versenybringa gumijából származik a púder színű belső, az egyiket az ’50-es, a másikat a ’70-es években gyártották, azaz vintage-nek tekinthetőek és limitált példányszámban készülnek belőle ékszerek. A latex anyagról szerintem sokaknak a lakkhatású, testhezálló ruhák vagy az óvszer juthat eszébe. Mindenesetre egy nagyon finom és érzékeny anyagról beszélünk, mint ahogyan az emberi bőrt, ezt is óvni kell a tartós UV hatástól és a túlzott nedvességtől vagy szárazságtól. A latex-et manapság „second skin”-nek (második bőrnek) is nevezik, idén tömegével lehetett olvasni a fiatalságot kölcsönző latex maszkok gyártásáról. Extrém szerencsések vagyunk, hogy épp most találtunk rá erre az anyagra, hisz a púder vagy barack szín is az év egyik divatszíne.
Honnan volt hozzá alapanyag? SZ.H: Nagyon örültünk, hogy 2015-ben „Limited Red” néven egy piros kollekciót sikerült kiadnunk, idén pedig „Licorice skin” néven púder- vagy bőr színű latexből dolgozhatunk. Nagyon fontosak a szakmai kapcsolataink, ugyanis a jó barátság fenntartása mellett egymás munkáját követjük és segítjük. A tavalyi piros gumikat a bringabelsőből táskákat és tárcákat gyártó Balkán Tangó alkotója, Ipek adta nekünk, az idei latex anyagot pedig a Berlinben bringakülsőből öveket alkotó The Tire Belt Company hagyta ránk.
Milyen lehetőségeket láttok a jövőre nézve? Mennyire korlátol be vagy ad szabadságot az, hogy ezzel a fajta anyaggal csak bizonyos dolgokat lehet csinál, csak néhány féle módon lehet felhasználni? P.E.: A sok munkaóra, amit belefektettünk a Licorice termékekbe, megtanított minket arra, hogy akár egy anyagban is számtalan lehetőség rejlik. Folyamatosan kísérletezünk az anyaggal, illetve a termékfejlesztés állandó tevékenységünk. Távolabbi célunk (ehhez szeretnénk társadalmi vállalkozásunkat bővíteni), a termékportfóliónk bővítése. Például prototípusként van már betonalapú kerékpár gumibelsőből fonott fotelünk, amelyet a Mongesokkal közösen készítettünk. Lámpánk amit egy sajátos algoritmusú fonással készítettünk, de kísérletezünk a ruhákon és egyéb divat kiegészítőkön a gumival való alkalmazással, díszítéssel – tehát a terveink megvannak, most már csak a bővítéssel kapcsolatos teendőinket kell megoldanunk.
Kiknek ajánlanátok az ékszereket, és mi jellemzi a célközönségeteket? Sz.H.: Az eddigi fekete kollekciók során mérhető volt a közönségünk, elsősorban 30-35 éven felüli és sok esetben 40-50 év körüli, elegáns, de egyedi és extrém darabokat kedvelő hölgyek vásároltak tőlünk. A Licorice skin kollekciót egyelőre nehéz lekövetni, ugyanis pár hete van piacon, de azóta is a 20-35 évesek körében értékesítettünk.
Mivel a fenntarthatóság, a környezettudatosság mentén született a márka, más projektekben is gondolkodtok? P.E.: Hát igen. Ötletben nincs hiány… Azt hiszem tényleg elérkeztünk ahhoz, hogy a technikai tudásunk megvan már ahhoz, hogy akár nagyobb tárgyakban és térberendezésekben is gondolkodjunk. Vannak már felkérések, tervek, meglátjuk, mit hoz a jövő.
Mennyire vagyunk itthon nyitottak az újrahasznosított termékekre? Sz.H.: Az újrahasznosítás kulturális eredője egy nagyon érdekes dolog, ugyanis alkotói szempontból az elmaradottabb és szegényebb országokban sokkal népszerűbb gyakorlat, mint a nyugati, jómódú népeknél. Vásárlási vagy közhasználatba kerülési szempontok szerint azonban épp a fordítottja igaz, Magyarországon kevesen vásárolnak még upcycling termékeket, mint ahogyan a biotermékek és vegan mizéria aranykorára is várnunk kell még. Németországban ez már évek óta dübörög és az újrahasznosított termékek vásárlása is teljesen hétköznapi szokássá vált.
Ha valaki Licorice ékszert szeretne, akkor hol talál meg titeket? P.E.: Pécsett el lehet jönni a műhelyünkbe, ami a Mária utca 9-ben található (A KLUB), a MONOKROM-ban (Király utca 33.), és a Nador Art and Flowerben. Sopronban a Kultúrpresszóban. Budapesten a Laoniban, az Insituban. Nyáron pedig ott leszünk a WAMP-on, a Művészetek Völgye Design Vásáron, ott szoktunk lenni egyéb budapesti vásárokon pl a Szimpla Bringa Vásáron is.
